Egy csodálatos éjszaka

Akkor már három hónapja ismertük egymást Attilával. Az interneten keresztül ismerkedtünk meg. Nem tudtunk sokat találkozni, de amikor együtt voltunk, a legszenvedélyesebb éjszakákat töltöttük együtt. Ekkor is így volt. Meg volt beszélve, hogy elmegyek vele a helyi suli gólyabáljára. Felültem reggel a buszra és repültem a boldogságom felé. Nem találkoztam még sosem a szüleivel, így tudtam, hogy ez döntő lesz.
Kint várt a buszállomáson. Nem tudtam igazából, hogy mit kellene tennem. Nem tudtam, hogy ott a helyszínen letámadjam, vagy csak üdvözöljem hűvösen, de mégis kimutatva, hogy mennyire hiányzott. Az utóbbit választottam. Ő meg is lepődött rajta, hogy miért vagyok vele ilyen kimért, de aztán a kocsiban elmúlt a félelmem. Kissé feszülten beszélgettünk, míg meg nem érkeztünk hozzájuk. Lepakoltam, és elmentünk megebédelni. Igaz, hogy akkor már kora délután volt, de nem számított. Ittuk egymás szavait. Aztán megmutatta a várost, ahol lakott. Elvitt az irodájába is, megmutogatta a gépet, amely előtt megismerkedtünk.
Ekkor azonban már nagyon szorított az idő, hiszen sietnünk kellett a készülődéssel, mert elég korán kezdődött a gólyabál. Elmentünk hozzájuk. Lefürödtünk, persze szigorúan külön-külön. A vágy már iszonyatosan tombolt bennem, alig vártam, hogy közel érezhessem testét a testemhez, érezhessem csókjainak ízét, de tudtam, hogy még várnom kell.
7 óra körül elindultunk tőlük a suliba. Csinosak voltunk, és felhevültek a vágytól. Nagyon jól mutatott a szürke öltönyében. Számomra egyébként is izgató, ha egy pasi öltönyben van, hát még, ha az a szerelmem. Nagyon el voltam ájulva tőle. Én nem igazán éreztem magam jól az estélyi ruhámban, ő állította, hogy jól nézek ki benne, de én csak feszengtem. Nem voltunk sokat a gólyabálban. Kb fél 8 körül értünk oda. Bementünk, lézengtünk, szétnéztünk. Megnéztük a nyitótáncokat, de már nagyon nem bírtunk magunkkal.
9 óra után elmentünk a bálból. Bementünk az irodájába. És itt kezdődik el az a csoda, ami miatt leírom ezt a történetet. Mindketten tudtuk, hogy már nem kell sokat várni egymásra. Kiszálltunk a kocsiból, fel a lépcsőn, és kinyílt az ajtó. A szívem egyre hevesebben kezdett verni.
Tudtam, hogy innen nincs visszaút. Egész nap erre a pillanatra vártam..