Film a stégen

16 éves lehettem. A helyet inkább nem árulom el. Egy tó partján nyaraltam nagyszüleimnél, sokat barangoltam egyedül. Egyszer egy nádastól takart kis stéget vettem észre a csónakból, amin két meztelen lány napozott. A partról nem lehetett látni ezt a helyet, mert már bicikliztem arra, s nem is gondoltam, hogy itt lehet fürödni. Volt ott egy házikó is, nyilván a tulaj holmijának. Nem mentem közelebb, hiszen úgyis felöltöztek volna közben, de izgatta a fantáziámat a dolog. Este elmentem megnézni a helyet. Kerestem egy jó rejtekhelyet. A stég alatt azonnal felfedeznének, de a házra aligha gyanakodnának. Oldalt meglazítottam egy ablakot, hogy másnap minden készen álljon.

Kora délelőtt a magammal vitt kamerával befészkeltem magam a házikóba. Jó ideig nem jött senki, már arra gondoltam, hogy fürdök egyet, s elmegyek, mert szokásos balszerencsém megint közbeszólt, mikor beszélgetést hallottam a part felöl, s léptek közeledtek. Két húsz év körüli lány érkezett. Letették a hátizsákokat, szatyrokat, leterítették a pokrócot, rá a törölközőket. Aztán kipakolták a magnós rádiót egy napernyő árnyékába, egy hűtőtáskát, meg néhány krémet. Egyik lány barna hosszú haját hátul feltűzte a tarkójára, aztán elindult a néhány lépésre levő lépcsők felé. Barátnője szőke vállig érő haját simította el és kék szemeit pont a házikó ablakaira emelte, néma csöndben tűntem el azonnal, kezdett izgalmas lenni a dolog.
– Milyen a víz, Kati?
– Alakul, ma is elég meleg lesz szerintem – válaszolta, a lépcsőre ülve, miközben a kezével paskolgatta a hullámokat. Aztán elindult visszafelé, és út közben álmosan nyújtózva kibújt a trikójából. Mellei hegyesen meredeztek bele a világba, végükön sötét bimbóval.

Nem mertem a kamerát elindítani, hátha felfedeznek, de biztatóan alakultak az események. Főleg, mert leengedte bokájához a világos szoknyáját is. Kalapált a szívem, de most szerencsém volt. A másik lány bekapcsolta a magnót, miközben guggolva pakolászott. Valamilyen karibi zene volt, remek ritmusszekcióval, annál jobban csak az én szívem kalimpált.
– Márti, a krémet ugye nem felejtetted el? Mert akkor mehetünk is haza.