Álomhajó 2. rész

Az évek alatt más érdekes dolgok is történtek velem, míg a hajón dolgoztam. Egy alkalommal kicsit késve érkeztem vissza a hajóhoz, már javában szálltak be az utasok. Én próbáltam közéjük vegyülve bejutni, nehogy a főnököm észrevegye, hogy elkéstem, mert a személyzetnek mindig már korábban fönt kell lennie a hajón, mielőtt az utasok megérkeznek. Ahogy beértünk a hall-ba, ahol a recepció is volt, intettem az ott levő stewardnak. Szerencsére ismerős volt, így csak mosolygott egyet, sőt azt is megmutatta, hogy merre van a főnököm.
Én az ellenkező irányba indultam. Vesztemre nem figyeltem, és belebotlottam valakibe, akit épp hogy csak sikerült elkapnom el ne essen. Mire felnéztem egy húszas évei elején járó fiatal szőke lány állt előttem. Hirtelen nem tudtam semmit mondani, ekkor egy idősebb férfi lépett mellém, gondolom az apja:
– Na, de fiatalember.
– Elnézésüket kérem, nem voltam kellő tekintettel. – próbáltam udvarias lenni. A lány közben csak mosolygott a zavaromon. A férfi hezitált egy pillanatig, majd megszólalt:
– Rendben van. Menjen a dolgára. – mondta felsőbbrendűen.
– Jó utat! – mondtam, és elinaltam a tetthelyről. Egy picit azért bosszús voltam, hogy lehet valaki ennyire lenéző. Kicsit messzebbről még visszafordultam. Tényleg szép lány. Ahogy láttam a szülőkkel utazott, és egy másik fiatal pár volt mellette. A lány arra fordult, amerre eltávolodtam, és megint mosolygott látva, hogy őt figyelem. Nagyon igéző szemei vannak. Gyorsan elfordultam, és siettem a szálláshelyemre.

Ezen az úton már a hajón levő egyik ruhaboltban dolgoztam. Ez már sokkal jobb állás volt, mint az első utakon a souvenir boltban.
Tulajdonképpen így haladtam fölfelé a ranglétrán. Több volt a fizetés, és a munka is kevesebb volt. A másnap reggel már rögtön szolgálatban talált. Szerencsére, csak egy-két ember fordult meg, így tudtam még egy keveset pihenni. Délelőtt ki jön be a boltba, alig hittem a szememnek, a tegnapi szőke lány, és a másik fiatal lány, aki még velük volt:
– Sziasztok! – köszöntem nekik.
– Szia! Azt hiszem mi már ismerjük egymást. – mosolygott a szőke lány.
– Ja! A tegnapi srác, aki majdnem fellökött! – mosolygott a másik lány is.
– Akkor most már be is mutatkoznék, a nevem Peter.
– Én Jenny vagyok, ő meg Vicky. – mondta a szőke szépség.
– Nos miben segíthetek?
– Azaz igazság, hogy a tegnapi kapkodásban elfelejtettem berakni a bikinimet. – mondta Vicky.