Húgom szeretete

Még mindig emlékszem az éjszakára, amikor felhívott.

A húgom a városban volt, sírt a telefonban, mert a vőlegénye elhagyta egy másik nőért. Pár órányi sírás után, azt mondta, hogy egyelőre szállodába fog lakni, mire kijelentettem, hogy kizárt. Jöjjön, és lakjon a bátyával.

Habár csak 27 vagyok, és szerényen keresek, a házam szép, szinte rablás volt, ahogy megszereztem a válásra készülő pártól, akik meg akartak szabadulni a közös házuktól, és el akarták osztani a pénzt. A házban volt játék szoba bárral (billiárdasztallal, én pedig a bárszekrényt is mindig teli tartottam). Három hálószoba van benne, hatalmas a „fő” hálószoba, fürdőszobával... Több, mint elég hely egy agglegénynek, de házibuliknak remek hely.

Tizenöt perccel később a húgom megérkezett, és könnyen között a karjaimba omlott. Elég törékeny, 163 centi és maximum 46 kiló, úgyhogy könnyedén felkaptam és az egyik üresen álló hálóba vittem.

Hagytam, hogy kisírja magát a vállamon, aztán pedig azt tanácsoltam, hogy aludjon egyet.

Másnap reggel – pontosabban az elkövetkező öt napban – alig szólt egy szót is, csak szomorkodott a hálótól a fürdőig bezáróan, megette, amit adtam neki, és magányosan sírdogált, amíg álomba nem merült.

Hagytam, gondolván, hogy magától is kigyógyul a depresszióból, és valóban, a hatodik napon kezdte visszanyerni régi önmagát.

Aznap este vacsorához is választott a bárból. Az első üveg után tovább folytatta, mígnem eléggé elázott.

Szidta az exét, egy óráig írta körül, hogy milyen borzalmas kíván neki, mire észrevette, hogy nem igazán figyelek oda.

– Sajnálom. – mondta túlságosan is bocsánatkérően – Untatlak, ugye? Én olyan hülye, unalmas picsa vagyok!

– Nem, nem vagy az, vagy és dühös, és megvan minden okod rá. – próbáltam ésszerűen mondani a kanapéról.

– Én üldöztem el azzal, hogy ilyen önző kurva voltam. – mondta keserűen.

– Kétlem, szerintem ő szúrta el.

– Úgy gondolod? Talán nem voltam elég csinos.

– Nem valószínű. – válaszoltam felkuncogva. – Szőke haj, sportos és vékony alak, pajzán arc, kék szemek, B-kosaras mellek és kicsi, kerek fenék. Melyik srác nem tartaná ezt elég vonzónak?

– Óh, igen? Gondolod, hogy a kishúgod dögös? – kérdezte, ahogy kicsit dülöngélve, ringatózva felém lépdelt.

– A húgom vagy – szögeztem le – de ettől eltekintve, minden srác örülne, ha az övé lennél.