Forróság

Nagyjából kétszáz méter hosszú lehet, tűnődött Dávid. Magassága talán három méter a palatetővel együtt, szélessége tizenöt méter. A betonlapok körülötte repedezettek, a repedésekben gaz nőtt. A két végén kinyitható kapu, bár ezeket soha nem használják, mindig lakatra vannak zárva. A közepén kisebb ajtó, ezt csak éjszakára lakatolják. Szabvány baromfiistálló, falai fehérre meszelve, teteje palaszürke színű. Egészen elhagyatottnak tűnik. Körülötte a másfél méteres gaz, meg az elvadult akácfák szinte elrejtik, még a közeli autópályáról sem lehet semmit látni. "Tangazdaság", ez a hivatalos megfogalmazás, de kifejezetten pénzorientált megvilágításban, még az elemi feltételekhez is alig-alig alkalmazkodva. Az iskola persze valóban profitál a dologból, de kíméletlenül kihasználja az "olcsó" munkaerőt.

Dávid letörölte az izzadtságot homlokáról. Pokoli hőség volt, még strandon, medence mellett is inkább árnyékba vonul az ember, pedig ott nem kell munkaruhát hordania. A munkaruha egy esetlen, rikító piros színű kantáros nadrág, világoskék, agyonmosott póló, meg egy elnyűtt bakancs volt. Nagyjából ebéd után járt az idő, a reggeli, délelőtti munkák elvégezve, az esti etetés még messze van. A többiek az öltözőben húzták meg magukat, a melegtől teljesen elgyengülve kártyáztak, vagy aludtak, meg néhányan nagy titokban ellógtak a közeli tóhoz. A gyakorlatis tanár az irodában ivott, aludt, vagy ki tudja mit csinált. Mindenki elkerülte, délután négyig jobb nem zaklatni. Dávid céltalanul sétált az istálló mellett. Az öltöző innen vagy háromszáz méterre volt, semmi kedve nem volt felcammogni odáig, de itt meg unatkozott. Arra gondolt, bemehetne az istállóba, ott legalább árnyék van.

A deszkaajtó nyikorogva nyílott, és odabentről kihallatszott a ventillátorzúgás, meg a húszezer tyúk folyamatos vartyogása. Orrát megcsapta a jellegzetes szag, ami még nem volt bűz, de közel állt hozzá. Itt belevegyült a táp édeskés illata is. Az épület közepén volt a tápraktár, a szemmagasságig halmozott zsákokkal, meg itt volt a kazán is. Egy keskeny folyosó választotta el egymástól a tulajdonképpeni két istállószárnyat. Balra a tojótyúkok ketrecei voltak, húszezer tojótyúk, mint egyetlen hatalmas káráló, bűzlő, zúgó organizmus, jobbra pedig egy csendes istálló, amit most készítettek fel mélyalmos csirketartásra.