Alexandra és a fiúk

Meleg, sejtelmes, augusztusi éjszaka volt, amikor a barátommal úgy döntöttünk, hogy nem megyünk még haza, hanem elmegyünk az egyik, hajnalig nyitva tartó bárba. Mindketten fiatalok voltunk, alig múltunk tizenhét évesek, s a kevés pénzünket megszámolva beléptünk a félhomályos helyiségbe. Mivel sehol sem volt üres asztal, jobban szétnéztünk, s észrevettük, hogy az egyik boxban egyedül ül egy középkorú hölgy. Udvariasan megkérdeztük, hogy leülhetünk-e, s a mosolygós beleegyezésre helyet foglaltunk az asztalnál. Barátommal az itallapból kinéztük, hogy egy üveg borra még futja a pénzünk. közben beszédünk a művészetekre terelődött, s egyszer csak a magányos hölgy is bekapcsolódott abba. Felé fordultam, s jobban szemügyre vettem: hollófekete haja Kleopátra fazonra volt vágva, sápadt arcán a vérvörösre rúzsozott szája úgy nézett ki, mint egy feltépett sebhely. Feszes, fiús, sötét blézert viselt, s ápolt kezén szintén vörösre voltak festve hosszú körmei. Az egész lényéből magabiztos határozottság áradt, amit mi rögtön megéreztünk. Hamarosan átvette a beszélgetés irányítását, kérdezősködött felőlünk, majd rendelt számunkra is italt. A zenétől kezdve az irodalomig sok mindenről szó esett, s egyik pohár ital a másik után fogyott el. Hamarosan elérkezett a záróra, s mi kissé szédelegve kísértük ki ismerősünket, aki megkérdezte, hogy merre megyünk? Tanácstalanságunkat látva felajánlotta, hogy ugorjunk fel közeli lakására, ahol megihatunk még egy búcsúpohárral. A kaland bódulatában igent mondtunk, s elindultuk vezetésével a langyosan simogató éjszakában.
Az úton nem sok szó esett közöttünk, ő kissé előttünk haladt határozott léptekkel, s mi szexis alakján legeltettük a szemünket, egymásra vigyorogva. Már mindkettőnknek volt némi gyakorlata a szexben, s roppant büszkék voltunk magunkra, hogy egy ilyen jó nőt szedtünk fel. Akkor még sejtelmünk sem volt arról, hogy valójában minket csippentett fel hegyes körmeivel a titokzatos nő, aki Alexandra néven mutatkozott be.
A lakása teljesen hétköznapi környezetben, egy lakótelepen volt, ahová végül is jó kedélyben megérkeztünk. A szoba, ahova bevezetett minket, meglehetősen gazdagon volt berendezve, bőr ülőgarnitúra, antik bútorok, értékes szőnyegek adtak arisztokratikus méltóságot neki.