Boszinyufi

Gondoltam, én is elküldöm egy novellámat. Ne kíméljetek. Egy kis jelmagyarázatot adok azért hozzá. Nyuszi: Dr. Eperkutyus, az író, 20 éves, férfi. Boszika: Nyuszi volt szerelme, 32 éves, nő. Fikcionalitás foka: 50%, ami annyit tesz, hogy elemeiben igaz, így, ahogy le van írva azonban nem történt meg.

Ez egy novella, neked írtam ma délelőtt, sok szeretettel. Remélem nem haragszol meg nagyon érte, hiszen Te mondtad: álmodni szabad. Tudom, nem szabadna megtörténjen, amiről szól, de nem bírtam nem leírni. Nyuszi az autóban üldögélt Boszika mézeskalácsháza előtt. Gondolkozott, hogy harapjon-e a kerítésből – hívogatta a kolbász illata – de miután a múltkor is majdnem a fogát törte bele, úgy gondolta, hogy ezt inkább most kihagyja. Kicsit korábban érkezett meg, mint megbeszélték; úgy gondolta, hogy megvárja a 23 órát, és csak utána kopog. Ameddig eltelt az öt perc, szíve folyamatosan a torkában dobogott. Igyekezett ezt palástolni, amikor kiszállt az autóból, és bement a lépcsőházba. Bekopogott, majd a biztonság kedvéért a csengőt is benyomta. Pár – óráknak tűnő – másodperc telt el, majd az ajtó kinyílt, és megpillantotta Bosszancsot.

A lány ruhája halványkék volt, a bokáig érő szoknyán fehér margaréták. Tökéletesen illett hozzá a fehér, testhez simuló blúz, a kék topánkák, és a virágformájú, kislányos fülbevalók. Nyuszi várt egy pillanatot, amit arra használt, hogy felvegye az állát a padlóról, és köszönt a lánynak:
– Szia Boszi!
– Szia Nyufi – köszönt vissza Boszika, olyan hangon, mintha rajzfilmet szinkronizálna. A fiú beljebblépett, megölelték egymást; Boszi göndör fürtjei Nyuszi vállára borultak. Percekig maradtak így, majd szétváltak, még mindig egymásra mosolyogva.
– Akkor mehetünk? – kérdezte Nyuszi, húsz éve minden türelmetlenségével. Boszi bólintott, felvette elmaradhatatlan pici hátizsákját, majd miután kiléptek az ajtón, bezárta azt maga mögött. Beültek az autóba, bekötötték magukat, majd Nyuszi indított.

Türelmetlenül kapta le a lábát a kuplungról, a több mint száz lóerőt rászabadítva az első kerekekre, melyek csikorogva adták meg magukat a fizika törvényeinek.
– Nyah, ne tessék őrültködni – csillapította Boszi, – nyem sietünk.