Időtlen időkig 1. rész

Ez a történet valós szereplőkkel szerepel és az osztálytársaim2ról szól, de – ha elolvastátok, akkor egyértelműen – nem történt meg. De mivel közülük bárki olvashatja ezt, ezért a saját nevem nem használom. Legyek mondjuk Laci, ilyen nevű gyerek nincs az osztályban. Kezdődjön akkor az én kis történetem:

1. nap

Hétfő reggel a metrón. Fülledt meleg, mindenki egy szál pólóban vagy topban. Velem szemben áll az a gyönyörű lány, akit én már régóta figyelek, de – legalábbis azt hittem – sosem kaphatok meg. Kicsit korán érkeztem a suliba, nyelvóra az első. Még nincs itt senki, csak a Panka, ez a kis kurva. Hatalmas mellekkel, formás fenékkel, angyali arccal és romlott belsővel. Sajnos kurva beképzelt. Mi ketten jóban vagyunk, nagyon. Most csak egy futó köszönés ő néha incselkedik velem. Most is a díványon pucsítva fekszik, és úgy beszél egy barátnőjével. Azt beszélik – fával lefekszik. De nem merek próbálkozni, hátha pont velem nem. A lépcső alján feltűnik Bori, a világ legaranyosabb és állítom legfejlettebb hetedikese. És mekkora mázli: szerelmes belém. Már messziről kiabál: Szia Laciii!!! Mosolyogva köszönök neki, aztán gyorsan lerázom: most nincs kedvem hozzá. Lassan szállingóznak az osztálytársnőim: Dorcsi, ez a nagyon sovány, feszes seggű, de kis mellű lány, Zsófi, akinek kurva jó alakja van, de a fejére papírzsákot kéne húzni, Bogi, akit én nagyon szeretek, mert jó fej és jól is néz ki, jól kijövünk egymással és végül Anita, egy törpe kislány nagyon jó alakkal.
Az óra eseménytelenül telik. Következő osztályfőnöki. Az osztályfőnököm a legutálatosabb nőszemély, akit valaha láttam, de fiatal és egész jól néz ki. Ő a törékeny fajtából vala, nagyon sovány, kis mellekkel. A vezetékneve Kévés. Megint elhülyéskedjük az órát. Óra után találkozom Klárival, aki az egyik osztálytársam nyolcadikos barátnője és egész jóban vagyok vele.
Azt hiszem több szereplőt nem érdemes bemutatnom, a történet szempontjából lényegtelenek. A nap további eseményei lényegtelenek.

2. nap

Reggel felébredek. Furcsán ismerős érzésem van. A mobilom 6. 50 – kor pont, mint tegnap. Megint Zsófi hív: Szia Laci. Szia Zsozsó, mondjad. Mondd meg légyszi Anitának, hogy ma nem megyek be az első két órára. Ma sem? – kérdeztem. Mi az, hogy ma sem?
Tegnap se jöttél be – mondtam. Persze te kis butus, hiszen tegnap vasárnap volt – és lerakta. De hiszen tegnap hétfő volt és volt is suliban.