Nyaram legpompásabb hete

Nyaram legpompásabb hete egy balatoni faluban telt. Barátnőm már év közben említette, hogy szívesen látnának júliusban a nyaralójukban. Mikor befejeztük a harmadikat a gimiben, és szereztünk egy kis zsebpénzt, lebuszoztam hát hozzájuk. Remek kétszintes házikó bukkant fel az útleírást követve. El is mentem volna mellette, de Gergő, a barátnőm tesója jött ki elém a kapun. A cuccok lepakolása után ő kalauzolt körbe Lilla a birodalomban. A család egyik büszkeségét, a kívülről nem látható kis medencét egy csobbanással a gyakorlatban is bemutatta.
– Vadat, halat, s mi jó falat..., de legalább egy kis házi szörpöt – invitált az apukájuk. – Mi lesz a program?
– Lemegyünk a partra – válaszolt Lilla-, de még ki kell pakolnia. Az emeleten lesz a szobánk, gyere, megmutatom!
A szobánkból nyílt egy terasz, amelyet méteres fakorlát takart, s remek lelátás volt a Balatonra. Hoztam három fürdőruhát is. Egy egészalakosat úszáshoz, egy bikinit és egy tangát napozáshoz. Lilla kérdő tekintetére így válaszoltam:
– A tangához igazítottam már a Bermuda-háromszögemet, de még egy kis előnapozás kell hozzá.
Most a bikini mellett döntöttem, s már mentünk is a partra. De elég kihalt volt a strand, hideg a víz, úsztunk egyet és felsétáltunk. Lakmároztunk az anyuka rögtönözte svédasztalról, aztán irány a terasz. Törölközőt terítettünk a napágyakra. Lilla a tangát választotta, én a bikini alsójában monokiniztem, csak hátul betűrtem, hogy a fenekemet is érje a nap.
– lementem úszni! – hallottuk Gergő kiáltását.
Besétáltam a szobába és egy tangában tértem vissza.
– Áh, egy szamba táncosnő! – kacsintott barátnőm, és hozott egy családi koktélt. Hamarosan éreztem bódít, zsongító hatását.
– Engedjétek a napnak, ami neki jár-lépett be az anyuka egy tál gyümölccsel. – Gergő lement a partra, apu pedig lustább annál, hogy ide felkaptasson.

Elnyújtózva és kábán feküdtünk a napon.
– Mondtam, hogy van itt a falu szélén nudista strand?
– Voltál már ott?
– Anyuékkal égő lett volna.
Iszogattuk a koktélt, váltottuk a világot rendesen.
– Anyu küldte az utánpótlást-lépett be Gergő.
Észre sem vettem, hogy visszajött. Most meg csak lapultam összeszorított combokkal hasalva. Így legfeljebb fenekem fehér (vagy már piros? ) halmait láthatja, gondoltam. Szerencsére nem jött a korláthoz. De kitalálhatta a gondolatomat:
– Ma már a kiskamaszok sem zarándokolnak ezért a strandon. Mindent lehet látni, kisasszony.