Kemping

Egy spanyolországi kemping strandján látták meg egymást. A lány éppen olvasott az árnyékban, a fiú pedig a haverjával beszélgetett. Egy hirtelen témaváltással közölte: milyen gyönyöru! A másik srác eloször nem értette, de aztán követte a tekintetét, és észrevette a csodálat tárgyát:
– Ja. Az. De nem magyar, mit akarsz tole?
– Miért ne lehetne akár magyar is?
– Angol könyvet olvas...
– Tényleg. De azért van, amihez nem kell beszélni...
– És hogy magyarázod meg, hogy mit akarsz tole?
– Majd intenzíven gesztikulálok...
– Szerintem attól inkább kitöri a frász.
– Olyan elképzelhetetlen, hogy fantasztikus testemtol elaléljon?
– Olyan...
– Most nincs kedvem megsértodni, úgyhogy hagyjuk, húzzunk fürdeni.

Mire kijöttek a vízbol, a lány már nem volt ott.
– Hagyd már a francba, felejtsd el. Ennyire azért nem jó no.
– Persze, igazad van – sóhajtott a fiú.
– Na gyere, visszamegyünk a sátorhoz, iszunk egy , és mindjárt normálisabb leszel.
Ahogy mentek, észrevették, hogy a lány egy idosebb párral beszélget. "Nyilván a szülei" – gondolta a fiú, és mintegy véletlenül arrafelé kanyarodott. Amikor közelebb ért, meghallotta, hogy beszélgetnek. Magyarul...

– Semmi kedvem bemenni a városba. Inkább maradnék strandolni. – mondta a lány.
– Biztos vagy benne? Unatkozni fogsz.
– Á, majd legfeljebb olvasok. De nagyon meleg van, megmozdulni sincs kedvem.
– Te tudod. Mi mindenesetre csak késo este jövünk haza. – Jó, mondtam, hogy megleszek. Sziasztok. – és ezzel belépett a lakókocsiba.

A fiúk is továbbmentek.
– Szóval mégis magyar...
– Na de a könyv...
– Nyelvtanulás... Rémlik valami?
– Végül is mindegy. Az a lényeg, hogy szabad a pálya, lehet ráhajtani.
– Ugyan már, úgysem tetszem neki.
– Pont neki ne?
– Jól van, menj aludni. Lehet, hogy én még lemegyek ma a strandra...

Alighogy leterítette a törülközojét, már jött is a lány. A fiú vett egy nagy levegot, és odament hozzá. Elkezdtek beszélgetni. Kiderült, hogy a lány nem csak szép, úgyhogy a fiú egyre jobban érezte magát. Órák óta ültek a parton, és már senki nem maradt rajtuk kívül, egyre huvösebb lett. A lány megborzongott, a fiú az ölébe kapta, és átkarolta. Erotlen tiltakozás volt a válasz.
– Ne hülyéskedj már. Nem akarlak bántani, csak látom, hogy fázol.
– Jó, de akkor sem kéne... Nem is ismerlek!
– Meg akarsz fázni?
– Hát azt azért nem...