Három sikoly

Hát szervusztok, kedves Olvasók! Már régóta a Törté-Net olvasótáborába tartozom jómagam is, és most végre vettem magamnak a bátorságot, hogy én is leírjak egy történetet. Fogadjátok olyan szeretettel, amilyennel én küldöm Nektek. Előre bocsájtom, hogy köztetek, kedves Olvasók, és köztem van bizony vagy 40-50 esztendőnyi idő, mert én 1927-ben születtem. Gondolom, egy magamfajta öregasszonyból azt sem nagyon nézitek ki, hogy emlékszik arra milyen egy szerelmeskedés, vagy tudja mi az Internet, pedig hát vannak, vagyunk kivételek. Tudom, hajlamosak vagyunk úgy nézni anyáinkra, nagyanyáinkra, mintha nemi életük csak arra irányult volna, hogy utódaikat – minket – létrehozzanak, és aztán gyorsan fel is hagytak vele. Azt is biztos, sötétben, hanyatt fekve, élvezet nélkül csinálták. Valamikor, fiatalkoromban én is így gondolkodtam, azután rájöttem, hogy a testi vágyak, és a szekszuális érdeklődés nem huny ki az öregkorral, néha nagyon is nem. Ezért kérlek benneteket, hogy ne botránkozzatok meg a történetemen csak azért, mert idős ember írta. Ez a történet valamikor valóban megtörtént, mégpedig az édesöcsémmel. Akkor nagy ribillió kerekedett belőle, de higgyétek el nekem, hogy több mint ötven küzdelmes év távlatából visszanézve már csak nevetni tudok rajta.

Tudnotok kell, hogy egy Kolozsvárhoz nagyon közeli erdélyi faluban születtem; ott is cseperedtem fel, régen, már nagyon régen. Akkoriban, főleg falun az embereknek más volt a szekszualitáshoz való viszonya, mint manapság. Szemérmesebb is volt a világ, nem voltak tele pucérsággal az utcák, az újságok ilyen nyíltan. Valahogyan azonban mégis természetes volt minden, és sokkal egyszerűbb, és talán tisztább, mint manapság, anélkül, hogy unalmasabb lett volna. Például mi nyolcan laktunk egy szobában: apánk, édesanyánk, és mi hatan, testvérek. Sokszor hallottuk, és a szoba félsötétjében kicsit láttuk is, hogy mozog szüleink ágyán a dunyha, és tudtuk, hogy mi történik. De ez teljesen természetes is volt, hiszen majd' minden ház úgy épült a falunkban, mint a miénk: egyetlen döngölt padlós terem volt az egész viskó. Mi, gyerekek is egyetlen nagy kereveten aludtunk mind, összebújva, mint a kicsi állatkák. Gyakran megcibáltam egy-egy bátyám, vagy öcsém pucáját (nálunk akkor így mondták, amit manapság fasznak neveznek) a jégeralsójukba benyúlva, és a dologban valahogy mégsem volt semmi bűnös.