Nyári vonatozás

Nyári nap van. Vonaton utazunk Balcsira. Egymással szemben ülünk egy kupéban, de sajnos nem vagyunk egyedül... Mi az ablak mellett ülünk. Rajtam persze csak valami könnyu nyári top van, ami többet láttat, mint takar, és egy szemtelenül rövid miniszoknya...
Már az utazás kezdete óta nem bírod levenni a tekinteted rólam... A szemeddel vetkoztetsz, mélyen fúrod tekinteted a szoknyám alá.. Egy kicsit széjjelebb nyitom a lábam. Egyre feszengsz, de én sem vagyok már száraz...
Eszembe jut, hogy valamit ki kell vennem a táskámból. Az persze pont a fejed fölött van. Fölállok, és nyújtózkodva nyúlok a csomag után. Ahogy nyújtózkodom hasam pont az arcod elé kerül. A toppom feljebb csúszik, és ahogy felpillantasz, meglátod a melleimet feletted himbálózni. De én nem érem el a csomagot. Egyik lábammal fellépek az ülésre, melléd. Közben fékez a vonat. Elvesztem az egyensúlyomat. Te elkapod a lábam, hogy le ne essek. A combomat fogod meg.
– Várj, majd tartalak. – mondod, és mindkét kezeddel megfogod a combom. Már egész a szoknyám alatt. Én elkezdek kotorászni a táskába, de nem találom, amit keresek. Te közben lassan elkezded simogatni a combomat. Hogy ne vegyék észre, ezért csak óvatosan, de kezed egyre feljebb csúszik. Elönt a forróság. Érzem, hogy átnedvesedek. kezed eléri a bugyimat, és csak ujjadat mozgatva izgatni kezded az ajkaimat. Hirtelen rádöbbenek, hogy nem vagyunk egyedül. Gyorsan visszaülök a helyemre.
– Köszönöm a segítséget.

Alig tudom takargatni az ágaskodó farkamat. Ráadásul ezt a künnyu sortot vettem fel. Egy farmer legalább a helyén tartaná... Ezt a vékony anyagot meg szabadon emelgeti. a szemközti hölgy már többször meg is bámulta...
Ez így nem mehet tovább. Te is szellozteted csupa lucsok puncidat... Éreztem az elobb... Csoda hogy el nem cseppent... A fejem is cékla színu lehet. A farkam fejérol nem is beszélve... Felállok, megpróbálom a pólómat lehúzkodni, hogy ne látszon az ágaskodásom. Gyorsan kiiszkolok a folyosóra... Szerencsére üres a wc. Bemegyek, a mosdónak támasztom a fenekemet. Kigombolom. Kifejtem az alsónadrágom redoibol... Megremegek, ahogy az ujjaimat ráfonom... Szinte azonnal eldurran. Nem akarok ennyire sietni. Kicsit elengedem. Lassan kezdem újra... Behunyom a szemem, elottem ringatod a lucskos pinád...
Nyílik az ajtó... Úristen, a nagy sietségben elfelejtettem rázárni... Próbálom egyszerre visszarakni (esélytelenül) és az ajtót megfogni. Nem sikerült. Te furakodsz be a nyíláson...