Tíz másodperc 1. rész

Csak aki nézett már egy üres papírlappal értheti milyen nehéz leírni valamit, ami aztán életre kelve egy üveggolyóba zárt, önálló világgá válik. Ebbe a parányi világba bárki szabadon beleshet, és véleményt alkothat teremtőjéről, akinek többé már nincs lehetősége további magyarázatokra, kiegészítésekre. Abban a pillanatban, amikor az író a története végén leteszi a tollat, és átadja a külvilágnak, elveszíti mindennemű uralmát felette. Én is most így engedem útjára saját történetemet, s mivel e szavak, betűk és mondatok által alkotott térben esetlen forgolódom, nézzétek el nekem, ha első nekifutásra nem sikerült tökéletes világot teremtenem.

Az én történetem mindössze tíz másodpercről szól, vagy tán még kevesebbről. Talán annyi időt sem ölel át amennyi két lélegzetvétel között eltelik, még most is vágyom arra, hogy újra megismétlődjön és örökké tartson. Persze minden történetnek van előzménye, szereplője és helyszíne. Az én esetemben előzményként adva van egy férfi és egy nő, akik egymás mellett élve és dolgozva szinte észre sem vették egymást, annyira lekötötte őket a munkájuk, a családjuk és a saját életük. Aztán a sors szeszélye folytán felfigyeltek a másikra, és rácsodálkoztak egymásra. Mindez egy idegen országban történt, távol minden megszokottól. Szép és varázslatos földön, ahol más értelmet kaptak a szürke hétköznapok és mindkettő eddig a másik számára új, ám rendkívül kedves oldaláról mutatkozhatott be. Aztán megszólalt a test is a vágy hangján, és egyre elviselhetetlenebbül kezdett követelőzni.

Ez a pillanat volt az, amikor valójában megérkeztek az idegen földre, jóllehet nem állt a határon senki, aki az útlevelüket kérte volna. Szokatlan, kicsit rémisztő, de eddig nem érzett, jóleső borzongást keltő világ határán álltak tétovázva, a másiktól várva a választ arra, hogy belépjenek e. Aztán testük válaszolt helyettük. Ártatlan táncnak indult, de azzal, hogy egymás közelségébe kerültek, végérvényesen megadták magukat a sorsnak. Működésbe lépett egy olyan erő melyek titkára és összetételére a napjainkban egekig magasztalt tudomány sem tud elfogadható válaszokat adni. Ezen erő a semmiből keletkezik, és könnyen semmivé válik, mindeközben úgy képes összeláncolni két emberi testet és lelket, hogy az néha már fájdalommal vegyes érzéseket kelt.