Túlóra
Boldog izgalom járta át a testemet. Sosem hittem volna, hogy ilyen mértékű öröm létezhet. Mint egy valóra vált álom. Most itt áll előttem, kihívóan, huncut mosollyal. Amióta itt dolgozom, kívánom. Az első nap találkoztam vele és a szívem rögtön kihagyott egy ütemet. Az egész megjelenése, mozgása felsőbbrendűséget tükrözött. Mindenkivel magabiztosan, és határozottan beszélt, emiatt s a távolságtartás miatt sosem reméltem, hogy munkakapcsolaton kívül más is lehet köztünk.
Ma azonban ő lépett. Szerencsére benn maradtam túlórázni, és mikor láttam, hogy ő is marad még munkám végeztével sem mentem haza. Csak tologattam a jegyzeteket az asztalomon ide-oda, míg végül csak ketten maradtunk ezen esti órákban. Amúgy is beszélnem kellet vele, így odamentem hozzá hogy elköszönjek. Ekkor történt a csoda.
– Várj csak István. Szeretnék veled megbeszélni valamit. – Ezzel odalépett hozzám és gyengéden, de ugyanakkor határozottan megcsókolt. Mintha villám csapott volna belém. A győzelem vére bugyogott az ereimben. A szenvedély rögtön a hatalmába kerített.
– Oltsd el lámpát. – búgta és hátrébb lépett. Lekapcsoltam a villanyt. Az utca lámpái kellemes és elégséges fényt szolgáltattak, az eső kopogása csak fokozta a hangulatot. Magas, formás testének sziluettje kirajzolódott a mögötte elterülő hatalmas ablak halovány fényében. Azt a bordó kosztümöt viselte, ami minden férfi tekintetét, mint éhező farkast etetett, s ugyanakkor szenvedésre kárhoztatott. De az én szenvedésemnek most vége. Elé lépétem és gyengéden megcsókoltam. Az egész mintha nem is csóknak indult volna, csak ajkainkat érintettük össze és élveztük a másik bőrének melegét. Megfogtam a derekát, és lassan lesiklattam kezemet formás hátsólyára. Karjával átkarol és vadul csókolni kezdett.
Nem finom összeérintés volt már, mint az előbb. Nyelveink táncot jártak egymás körül. Határozottan lenyúltam és a térdéig érő feszes kisszoknyát a derekáig húztam. Szerencsére csak egy aprócska tanga volt rajta így kezem élvezettel szánthatta forró fenek gömbölyű íveit. Egyre vadabb lett. Hírtelen elszakított magától, izgalomtól remegő kézzel elkezdte levenni ruhája felső részét, hogy aztán a többitől is megszabaduljon.
Ma azonban ő lépett. Szerencsére benn maradtam túlórázni, és mikor láttam, hogy ő is marad még munkám végeztével sem mentem haza. Csak tologattam a jegyzeteket az asztalomon ide-oda, míg végül csak ketten maradtunk ezen esti órákban. Amúgy is beszélnem kellet vele, így odamentem hozzá hogy elköszönjek. Ekkor történt a csoda.
– Várj csak István. Szeretnék veled megbeszélni valamit. – Ezzel odalépett hozzám és gyengéden, de ugyanakkor határozottan megcsókolt. Mintha villám csapott volna belém. A győzelem vére bugyogott az ereimben. A szenvedély rögtön a hatalmába kerített.
– Oltsd el lámpát. – búgta és hátrébb lépett. Lekapcsoltam a villanyt. Az utca lámpái kellemes és elégséges fényt szolgáltattak, az eső kopogása csak fokozta a hangulatot. Magas, formás testének sziluettje kirajzolódott a mögötte elterülő hatalmas ablak halovány fényében. Azt a bordó kosztümöt viselte, ami minden férfi tekintetét, mint éhező farkast etetett, s ugyanakkor szenvedésre kárhoztatott. De az én szenvedésemnek most vége. Elé lépétem és gyengéden megcsókoltam. Az egész mintha nem is csóknak indult volna, csak ajkainkat érintettük össze és élveztük a másik bőrének melegét. Megfogtam a derekát, és lassan lesiklattam kezemet formás hátsólyára. Karjával átkarol és vadul csókolni kezdett.
Nem finom összeérintés volt már, mint az előbb. Nyelveink táncot jártak egymás körül. Határozottan lenyúltam és a térdéig érő feszes kisszoknyát a derekáig húztam. Szerencsére csak egy aprócska tanga volt rajta így kezem élvezettel szánthatta forró fenek gömbölyű íveit. Egyre vadabb lett. Hírtelen elszakított magától, izgalomtól remegő kézzel elkezdte levenni ruhája felső részét, hogy aztán a többitől is megszabaduljon.
Ez csak a történet kezdete, még 4 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
hogy müxik ez?
TheChronic: végülis valahol ez volt a cél :). A srác sikeres, vagy mégsem?
Ennek ellenére nem tudtam sajnálni a föszereplöt.Az öntelt dumája már nagyon csípte a szemem("mindig ilyen sikeres vagyok,a gyözelem vére",ha ha!).Pont emberére akadt Dr. Keszeli Andrea személyében.
A végén a leírás fantasztikus volt.Végig ilyeneket kellet volna a macho selejt helyett.Próbáld meg újra,tuti jobb lesz!