Vadaspark

Nem tudom, ki hogyan van vele, de rám a természet lágy ölén, kellemes hölgytársaságban mindig igencsak rám tör a szeretkezhetnék. Ha csinos, izgató nő ül mellettem autókázva (lehet feleség is! ), legszívesebben behajtanék a fák közé, lehajtanék a hullámzó gabonatáblába, hogy ott tegyem magamévá vágyaim tárgyát. Nos az alábbiakban elmesélni kívánt esetben mindkét kívánalom teljesült, ugyanis egy igen kívánatos kolléganőmmel autóztunk egy gyönyörű, napos délutánon a Balaton felvidéken. Magas, vékony lány volt, elképesztő, vörösesbarna haja lágy hullámokban hullott széles vállaira, enyhén szeplős bőre világított az olívazöld nyári ruha mellett. Nagyon szép formájú, büszkén meredező mellei közé bizony igen gyakran tévedt tekintetem, nem másként a hosszú combokra, melyek találkozási pontját is látni véltem lelki szemeimmel. Viccelődve, jóízűen nevetgélve utaztunk, évődtünk egymással. Pár hónapja voltunk kollégák, és intelligenciánk alapján azonnal összebarátkoztunk, egymásban nem keresve a nőt/férfit, mindig jópofán elhülyültünk egymással. Most azonban lassan, de biztosan haladtunk kissé merészebb vizekre.

Egyre évődtünk egymással, szexuális kalandjainkat, poénjainkat megosztva egymással, s észrevettem, bizony egyre gyakrabban húzza végig két tenyerét a combjai belső felén, valamint mellbimbói is igen szépen ágaskodtak már jó ideje, épp hogy csak át nem döfve a kis nyári ruci anyagát. Én a farkam duzzanatát már alig tudtam rejtegetni, mikor egyik jópofa kalandját meghallgatva azt mondtam neki, hogy ez legyen az utolsó, mert különben börtönbe fogok kerülni nemi elkövetése miatt, aminek bizony Ő lesz a szenvedő alanya. Mire Ő: talán nem is szenvedne annyira, sőt valószínűleg nem is lenne az ... Hajaj, éreztem, elvesztem. Pár száz méter megtételére volt már csak erőm, s sürgős vizelési ingerre hivatkozva lehajtottam egy földútra, melyet egy kis fasor, s bokrok szegélyeztek. Kolléganőm – Edit – megszólalt:
– Menjünk beljebb, én is kiugornék!
Szóval megtettem vagy 300 métert, ahol körülnézve örömmel nyugtáztam, hogy amíg a szem ellát, rajtunk kívül nincs más emberi lény. Talán sejtettem, mi lesz. Könnyítve magamon (farkamat alig tudtam a farmeromból előbányászni), visszaindultam az autóhoz, ami mellet vagy 10 méterre Editet láttam épp felállni a guggolásból, háttal nekem. Egy pillanatra láttam csak meg popóját, de az igazi döbbenet akkor ért, amikor megláttam, hogy nincs rajta bugyi.