Egy körzetiorvos emlékei

36 éves, vidéki körzeti orvos vagyok, és agglegény. Mindez hozzátartozik az elbeszélésemhez. Egy napon levelet kaptam a hugomtól, aki Pesten lakik. Ebben arról értesít, hogy férje nagy beteg. Orvosi rendeletre a tengerpartra kell mennie és neki el kell kísérnie. Nagy gondot okoz neki a lánya, a kis Margit elhelyezése. Arra a 14 napra, amíg o távol van a háztól, szeretné, ha magamhoz venném a kislányt, mert csak így volna nyugalma, ha biztonságban tudná Margitot. Nagy gondot okozott a kérés, de mivel kibújni nem tudtam a kérés alól, visszaírtam, hogy agglegény mivoltom nem akadály, készséggel állok a rendelkezésére. Viszont – válaszában értesített, hogy mely napon érkezik Margitka hozzám.
Midon eljött az érkezés napja, befogtam a fedeles hintóba és kihajtottam az állomásra. Még 5 perc volt a vonat érkezéséig. A vonatról egy idosebb polgár és egy 18 – 19 év körüli kislány szállt le. Meglepettem láttam, hogy egyenesen a kocsimhoz tart és bátran érdeklodik, hogy nem-e ot várom? Én azt feleltem, hogy sokkal kisebb lányt vártam, mivel még sosem láttam. Nagyon meglepodtem, hogy a húgomnak ilyen gyönyöru szép, nagy, eladó lánya van.
Beültettem magam mellé a kocsiba és elindultunk hazafelé. Margit, aki még sosem volt falun, szinte már az elso pillanatban otthon érezte magát. Mindenrol részletesen beszámolt és mindenrol érdeklodött. Amikor házunk elott leszálltunk, elragadtatásának adott hangot a szép virágoskert felett. Majd bemenve a lakásomba, az agglegényi rendetlenség láttán, így kiállított fel:
– Micsoda rendetlenség! Majd én rendbe hozok mindent!
Azután arra kért, hogy mosakodni szeretne. Szóltam az öreg bejárónonek, hogy készítsen vizet a kis vendégem szobájába. Mikor Margit kibontotta a csomagját és a szekrénybe kezdte el rakni a kis ruhácskáit, én ott ültem a fotelban és kedves csacsogását hallgattam. Minden kis finom ruhadarabról édesen tudott beszélni. Könnyu kis ruhák, édes kis kombinék, ingek, aranyos pókháló vékonyságú nadrágok, kis zsemle nagyságú melltartók és más egyebek tárultak elém. Én, aki már kezdtem leszokni ezekrol a dolgokról, bunösnek éreztem magam. Engedelmet kértem, hogy a mellettünk lévo szobában elszívhassam a szokott pipámat.