Kati története

A nevem Kati és mikor ez a történet játszódott 21 éves voltam XIII. Kerületi Tanács épületében dolgoztam, mint takarítónő. Érettségi után először adminisztrátorként dolgoztam, de a munka unalmas volt és a pénz is kevés, ezért mikor Józsi az egyik ismerősöm fel ajánlotta, hogy menjek oda hozzájuk dolgozni takarítónak, nem sokat tétováztam. Beléptem, nem törődtem a munka alacsony presztisével, csak az előnyeit néztem. Ez a munkahely akkoriban protekciós állás volt. Itt ugyanis hajnali öt órakor kezdődött és reggel hétig tartott a munkaidő és a keresetünk meghaladta az akkori átlag bért. Különösen a számomra volt igen kedvező ez a munka, mivel ekkor a Tahi utcában laktunk alig kétpercnyi járásra a Tanács épületétől, így aztán elég volt háromnegyed ötkor felkelnem és felkapnom magamra a munkaruhámat és átsétálnom a munkahelyemre, ahonnan legtöbbször már hétórára újra otthon voltam, így az egész napom szabad volt és mégis teljes fizetést kaptam.
Így aztán érthető, hogy nem voltam különösen népszerű a kolléganőim előtt, hiszen mindegyiknek lett volna olyan ismerőse, barátja, akit szívesen idehozott volna. Különösen azért, mert a munkám jócskán hagyott kívánni valót maga után. Miután azonban a protektorm, Józsi volt az ÁFÉSZ – nél a közvetlen főnökünk igyekeztek jó képet vágni a jelenlétemhez.
A munkahelyeken ekkoriban nagy divat volt a születésnapok, névnapok és egyéb jeles alkalmak megtartása, nálunk sem múlt el úgy hónap, hogy valamilyen alkalomból munkaidő után bent maradtunk és megünnepeltük az aktuális eseményt. Egyik ilyen alkalommal, emlékszem a csoportvetőnk nyugdíjazását ünnepeltük éppen. Most is ott ültem kolléganőim között és hallgattam a történeteiket, pletykáikat és meglehetősen unatkoztam. Közben persze poharazgattunk és én is, kezdtem feloldódni, és elmeséltem az élet történetemet, amiből kiderült, hogy a szüleimet korán elvesztettem ekkor a mellettem ülő Marcsi felajánlotta, hogy örökbe fogad és a mostohám lesz. Ezen egy kissé meglepődtem, mert eddig éppen Ő volt a munkám legnagyobb kritikusa, és mint egy alkalommal megjegyezte, "ha rajta múlna a munkámért nem, hogy fizetést nem kapnék, hanem inkább huszonötöt verne a pucér fenekemre egy nádpálcával.