Spanyol Vergílius

Alig voltam a kapitányéknél egy éve, mikor felfedeztem a turpisságot a könyvtárban. Ismételten arra lettem figyelmes, mikor a könyvtárszobában a port töröltem, hogy néhány könyv nem szokott annyira poros lenni, mint a többi. Gondoltam ezeket gyakrabban szokták olvasni, de mikor később visszagondoltam erre, már kezdett ez az indok ellentmondásosnak tűnni. Ugyanis megfigyeltem, hogy a gazdáim sosem szoktak könyvet olvasni. A kapitány újságot olvas minden nap a nagyságos asszony meg kizárólag divatlapokban szokott lapozgatni. Bele is néztem azokba a könyvekbe, de valami idegen nyelven voltak megírva. Versek voltak benne. Ezt persze csak később tudtam meg. Eleinte valamiféle boszorkányos mondókáknak véltem és azt gyanítottam, hogy valaki a házból, valószínűleg a nagyságos asszony, boszorkányos dolgokat művel a könyvekből. Le is másoltam az egyik rövidke vers első két sorát egy darab papírra. Betűről betűre. Életemben most először éreztem hasznosnak az iskolában eltöltött éveket. Elvittem megmutatni a cetlit Pali bácsinak a kovácsmesternek, aki köztudottan okos egy ember, mert hét évig volt a katonáéknál. Feltette e célra a pápaszemét is. Ilyenkor annyira, de annyira jól néz ki. Kár hogy nős már ez a Pali bácsi.

– Szerintem ez valami spanyol mondat. – Nézegette. – Igen, egyre biztosabb vagyok, hogy ez spanyolul van. Miért nem írtad le azt, ami a könyv borítóján van, te lány? -
Izgatottan mentem haza. Hiába nevet ki Pali bácsi, hogy minden mögött ördögidézést látok. Ha spanyolul is van a könyv az nem azt jelenti, hogy nem lehet boszorkányos. Mikor egy kis időm volt lemásoltam a könyv borítójáról is a szavakat és másnap, mikor az uraság elment otthonról, megint levittem a faluba megmutatni a kovácsnak. Jót nevetett mihelyt rápillantott.

– Erről már hallottam, ez valami költő. – Rámutatott a középső szóra. – Így szokták nevezni. Vergílius. Szerintem ez valami verseskönyv lehet, de ha biztosat akarsz, akkor a tanító után menj.
– Isten őriz. Az nagyon jóban van a gazdáimmal. Még rájönnének, hogy mi után kutatok. Magát is megkérem, ne szóljon senkinek. Hiszen tudja milyenek az emberek. -
– Jó van te lány de ennek ára lesz.
– Minek.
– Hát hogy itt faggatózol, meg titoktartásra kötelezel.
– Azt én mind nagyon, nagyon szépen megköszönöm kendnek.
– Gyere csak ide hátra megköszönni.