A francia lány

Sikerült! Az utolsó percben, de elértem a vonatot. A vasutas, mikor meglátott, ahogy a peronon szaladok, rám is kiáltott:
– Schnell! Nur eine Minute!
Hogy miért németül? Mert a bécsi Westbanhofon sikerült majdnem lemaradnom a vonatról. Kora délelőtt érkeztem, a bőröndömet beraktam a csomagmegőrzőbe, aztán irány a város! És elbámészkodtam az időt Schönbrunnban, a Mariahilfer Strasse kirakatai előtt meg a Burg kincstárában. A csomagom kiváltása is tovább tartott, mint gondoltam, így hát persze, hogy futva érkeztem. Még szerencse, hogy a jegyeket még otthon megvettem. A vagonomig már nem is jutottam el, úgyhogy most mehetek végig a vonaton, magam után vonszolva a koffert. A hálókocsi, mely a célomhoz visz, a vonat elején van. De nem számít, mert nyár van, szabadságon vagyok, és utazom Párizsba!
Nehéz volt ezt a szabadságot kiharcolni! Jutka váratlan eltűnése mindenkit kellemetlenül érintett. Egy ideig az ő munkáját is nekünk kellett elvégezni, mindnyájan fáradtak és idegesek voltunk. Csak május végén sikerült felvenni Jutka helyére egy mogorva, savanyú idősebb nőt. Csak a munkával kapcsolatban volt hajlandó szóba állni velünk, és valahányszor 5-10 percre leálltunk és beszéltünk pár szót mondjuk az esti tévéműsorról, rosszalló pillantásokat küldött felénk. Soha nem mondott semmit magáról vagy a családjáról, azt is csak Kati kolléganőnk (akinek a barátja a személyzetin dolgozik) derítette ki, hogy férje és egy 13 éves fia van. Szóval nem volt jó a hangulat. És ebben a hangulatban mertem kérni két hét szabadságot. Nehezen, de végül megkaptam. Két napot töltöttem mostohaapáméknál, reggel megérkeztem Bécsbe, és most végre úton vagyok, hogy tíz napot töltsek a fény városában.
Hol van már az a nyavalyás hálókocsi? A következő lesz... igen, ez az. Francia vagon. A hálókocsi-kalauz elém siet, mikor meglát. Kérdez valamit, sajnos franciául, amit nem értek. Mutatom a jegyem, megnézi, bólint.
– Komm, Frauläin! mondja immár németül, és elindul a folyosón. Az egyik fülke ajtajánál megáll, bekopog.
– Oui – hallatszik bentről egy kellemes női hang. A kalauz kinyitja az ajtót, és megint mond valamit franciául, befelé, amit akkor sem értenék, ha tudnék ezen a nyelven. Aztán egészen kinyitja az ajtót és félreáll.
– S'il vous plait, mademoiselle –, majd németül is megismétli: – Bitte, Frauläin!