Zita és Roland, egy kapcsolat kezdete

Történetünk két fiatalról szól. Zitáról és Rolandról. Mindketten a k. – i H. M. Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulói. Alig néhány nap korkülönbség van köztük, novemberiek, és 1996 májusában mindketten serdülőkoruk zavart világában éltek. Osztálytársak. Talán ezzel mindent felsoroltunk, ami közös bennük. Zita egy középmagas, barnahajú, barnaszemű lány, aki kíváncsi, és – valljuk be – önző. Egyetlen gyerek, és korán rájött, hogyan kell szüleit irányítania ahhoz, hogy minden óhaját-sóhaját teljesítsék. Kívülálló annyit vesz észre rajta, hogy rendkívül magabiztos, és ujjai köré tud csavarni gyakorlatilag bárkit. Kibontakozó, formálódó nőiességét még félig tudattalanul használja ki, de néhány év múlva már szinte fegyverként bánik vele. Aki ismeri – bár ilyen szinten még évekig nem fogja senki –, az tudja róla, hogy valójában belül kétségek gyötrik. A teljesen fel nem fogott képességek, az elvárások ismeretlensége félelemmel töltik el az önnönmagát felfedezni kezdő leányt. Az első menstruáció szinte pánikba kergette, és a gyerekét nem ismerő anya felvilágosítása inkább kérdéseket hagyott maga után, mintsem válaszokat. Mikor megtalálta – édesapja holmijai között kutakodva – annak pornófilm gyűjteményét, válaszokat keresve nézte végig mind a nyolc háromórás kazettát. Ez és a barátnőivel való kicsit félénk beszélgetések megválaszoltak néhány kérdést, de arra csak később jött rá (történetünk után), hogy rosszul: hazugságokból és féligazságokból épített fel magának egy elképzelést, hogy milyen a szex.

Mikor az elmélet már készen volt, kísértést érzett arra, hogy kipróbálja frissen szerzett tudását. A döntés május harmadikán született meg, miközben álmatlanul forgolódott az ágyában a langyos pénteki estén. Le fog feküdni egy fiúval. De ki legyen az? Idősebbet nem akart. Azok esetleg már tapasztaltabbak, és nem lehet olyan könnyű irányítani őket, illetve nagyon feltűnne az ő tájékozatlansága. S ne adj Isten, még ők használnák ki! Nem. Fiatalabb sem lehet, mert azoknak még nem sok közük van a férfiúsághoz. Az osztályából kell valaki. Volt két srác, Gábor és András, akikért az iskola lányai epekedtek, és rettentően utálták egymást. Mindketten koraértettek, jó testfelépítésűek, szőkék, kékszeműek, jóképűek voltak, Gábor inkább kedves, udvarias, András pedig inkább latinos, szenvedélyes, kicsit ördögi szépség.