Férfiszerelem: Videózás 1. rész

Ez a nap is unalmasan tévézéssel fejeződött be. Zoli és István a kanapén punnyadtak. Aznap szinte alig csináltak valamit. Sétáltak nagyrészt, utána interneteztek egyet, de mivel csak egy szék volt a számítógéphez, Zolinak a férfi ölébe kellett ülnie, hogy lásson is valamit a monitorból. Ekkor lett figyelmes a fiú arra, hogy bizony István elég szép erekciót produkált, amitől maga is felizgult, csak egy valamit nem értett meg. Mért nem akarta Pisti, hogy lerendezze? Máskor is történt már ilyen, csak fordítva. Talán nem bízik benne? Lehetetlen! Zoli azt hitte aznap már nem is tudja meg. Ásított egy hatalmasat, mert már nagyon unta a filmet a tévében, és amúgy is rettentően fáradt volt. István ránézett, és megkérdezte ne tegyen-e be valamit jobbat.
– Tőlem. – válaszolta Zoli, de úgyis tudta, hogy majd elalszik rajta. Neki mindegy volt.
– Mondok neked valamit, Zolikám. Ezen tuti nem csicsikálsz el. Ha eléggé figyelsz rá, nagyon megindító lehet. – a kaján vigyora nem sejtetett semmi izgalmasat.
"Milyen film lehet megindító ilyen későn? " – gondolta magában Zoli, és még méllyebbre dúrta magát a kanapé puha szövetébe. Elhelyezkedett kényelmesen és várta a megváltást.
István berakott egy fekete tokos kazettát, majd átkapcsolt a videó csatornájára, és a nagy feketeségből egyszerre szöveg jelent meg. '18 éven aluliaknak nem ajánlott! '
– Várjunk csak, ez így nem megy! – jelentette ki a férfi, és még mielőtt a film tovább pöröghetett volna, kimerevítette a képet. Odament a kanapé mellett szekrényhez, és egy fekete kendőt vett elő valamelyik fiókból. Zoli háta mögé ment, és felkötötte neki azt, amit a másik fiú cseppet sem értett.
– Te ezt még nem nézheted meg. Inkább csak halgasd. Majd én nézem, de le ne merd venni, vagy kapsz. – indokolta tettét István, és most maga is kényelmesen elfoglalta a helyét, a kanapé bal oldalán. A kép megint elindult, és pár csendes perc után kis zenei alásfestéssel elkezdődött a film. Zoli rettenetesen bénán érezte magát, és nem sejtett semmit.
– Ez most komoly, Pisti? Végig fenn lesz ez az izé a fejemen? – kérdezte Zoli, hiszen nem ezt várta. István csak halkan nevetett fel. Nem akart zajt csapni, hagy halgassa Zoli a kiszűrődő hangokat.
– Maradj csendben, és minden le fog esni.. még az állad is.
– Ha te mondod. – s Zoli fülelni kezdett.