Hóesés

Felébredtem a nagy világosságra. Résnyire nyitottam a szemem. A kedves ott állt az ablaknál. A sötétítő függönyt elhúzta. Sziluettjét körberajzolta a beömlő fény.
– Gyönyörű vagy – mondtam
– Nézd csak! Esik a hó. Mesegyönyörű a fehér táj. – szólt vissza
Hó? Március közepén? Bolondozik ez a lány. Kibújtam a meleg takaró alól. Mögé léptem és derekát átkarolva kinéztem az ablakon. Tényleg esik a hó. Belecsókoltam a nyakába.
– Gyönyörű! – mondtam pajkosan.
Hátranyúlt és átölelte a nyakamat.
– Ugye?
Szorosan magamhoz húztam. Csókolgattam a nyakát. Popsija az ölemhez simult.
Kezem nem bírt magával. Simogatni akarta csodás melleit. Hagytam neki. A bimbók éledezni kezdtek.
– Hé, Te! Nem is a tájat nézed! – kuncogta
– Nem is! Illetve igen, csak más tájat – suttogtam a fülébe
A szám újra a nyakán volt. Hátra hajtotta a fejét és megcsókolta a fülemet. Megborzongtam. A fülem érzékeny az ilyen dolgokra.
Megcsókoltam. Nagyon élvezem a puha ajkait, nyelvének játékát.
Kezem már a hasát simogatta, majd haladt egyre lejjebb.
Jobb kezével simogatni kezdte meredező férfiasságomat.
– Visszabújunk az ágyba? – kérdeztem
– Nem. Itt szeretném az ablakban. Csodaszép a szakadó hó. – válaszolta és tovább simogatott.
Előre dőlt, megtámaszkodott az ablakpárkányban.
Végighúztam a kezem a hátán, beletúrtam a hajába. Másik kezem a popsiját simogatta.
Farkamat a hüvelyéhez illesztettem és nagyon lassan becsúsztattam.
Kezdtem volna a kéjes mozgást, de ő leállított
– Ne mozogj! Olyan jó, hogy így bennem vagy. – suttogta.
Egy darabig egyikünk sem mozdult. Csak álltunk, én simogattam a testét.
Aztán ő mozdult meg. Lassan elkezdte mozgatni a csípőjét előre hátra. Én csak arra ügyeltem, hogy ki ne csússzak belőle. Az iramot ő diktálta. Eleinte nagyon lassan, aztán egyre gyorsabban.
Kis idő múlva sikoly hagyta el az ajkát, fejét hátravetette. Hüvelye úgy szorított, hogy ha akartam se tudtam volna kihúzni belőle. Lassan csitult el. Szorítása is alább hagyott.
– Neked még nem is volt jó. – mondta.
– Dehogynem, nekem az is nagyon jó, ha látlak élvezni. – válaszoltam.
Megfordult és hálásan megcsókolt. Végig simította a hasamat, majd kezébe fogta a zacskómat. Hirtelen leguggolt és már a szájában is voltam. Nyelve a makkommal játszott, keze finoman masszírozott. Lassan a mennyekben jártam. Szájmunkájához keze is besegített. Egyre gyorsabban húzogatta a bőrt.
Nem bírtam tovább. Lüktetve élveztem a szájába. Ő csak nyelte, nyelte. Aztán finoman szívni kezdett, egy csepp sem maradt bennem.
Felállt és én hálásan csókoltam meg. Majd hátat fordított nekem és újra kinézett az ablakon.
– Ugye milyen csodálatos ez a hóesés? – kérdezte.
– Igen – válaszoltam elhaló hangon – csodálatos.
Újra szorosan magamhoz húztam belecsókoltam a nyakába...