A fizikaszertárban

Imádom a feleségem úgy, ahogy van szertelenségével, exhibicionizmusávl, gátlásaival és naivságával együtt. De amióta csak ismerem, azóta szeretnék rájönni a titokra: mi volt először;ő születet ilyen magamutogatósnak, vagy a nevelése tette azzá.

Most jó negyvenes, de bugyit kislány kora óta nem hordott és most sem hord. Ha észreveszi, hogy ezt észrevették, akkor rendszerint azon nyomban elélvez és este nagy szemérmesen meséli el, hogy miként néztek a ruhája alá a látvány liften vagy, hogyan fújta a szél fel a nyakába a szoknyáját az Auchan parkolójában, miközben mind két keze tele volt csomaggal. Azt figyeltem meg, hogy ilyenkor felizgul és a mellei vagy a csiklója simogatására szinte azonnal és igen hevesen elélvez. Sokszor beszélgettünk erről előjátékként is. Egy alkalommal a beszélgetést magnóra rögzítettük és leírtuk. Ezt olvasod most.

A gimnázium első osztályában kezdődött minden. 32 különböző természetű, adottságú lány járt az osztályba. Nem voltam sem tanulmányilag sem pedig fejlettségileg sem kitünő; az orvos azt mondta volna, "... hogy közepesen fejlett és közepesen táplált átlagos termetű leány". Nem jártam fiúval még, de már meg volt az első menstruációm. Sokat álmodoztam arról, hogy miként fognak majd " betörni". Emlékszem rá, hogy ezekben az ábrándokban én mindig teljesen mezítelen voltam ( vagy maximum egy szál bugyiban, amit egy marcona férfi egyetlen rántással tépett le rólam) és a környezetemben elegánsan felöltözött férfiak voltak, akiknek a parancsait teljesítettem. Ezek a parancsok rendszerint a lakás takarítására, mosásra de leginkább a padló felmosására korlátozódtak, amit mélyen lehajolva széttett lábbal kellett végeznem miközben a férfiak a fotelben kényelmesen ültek és nézegették a meztelen fenekemet.
A fantáziámon kívül azonban soha senki nem látott ruha nélkül. Erre nagyon vigyáztam is, mivel borzasztóan szemérmetes voltam.
Volt egy középkorú kémia – fizika tanárunk, akivel különösen sokszor fantáziáltam. Ennek az oka az lehetett, hogy rajta és a tornatanáron kívül nem volt több férfi tanárunk, a tornatanárt pedig utáltam és egyébként is felmentésem volt tornából.
Valószínűleg az is generálta a kémia tanár iránti nemi gerjedelmemet, hogy volt egy nálunk egy évvel idősebb és lényegesen fejlettebb osztálytárs nőnk, aki rendszeres látogatója volt a fizikaszertárnak. Ha nem készült és egyest kapott, nem hozta el a munkafüzetét vagy egyéb kihágást követett el, akkor a tanár úr közömbösen közölte:"K... Éva! Az ellenőrződet a tanítás után hozd fel a szertárba! "Egy alkalommal, a barátnőmmel utána osontunk és a kulcslukon leselkedtünk. Azt láttuk, hogy az Éva a tanár úr előtt áll és hosszan hallgat majd egyszercsak elkezd vetkőzni. Lassan teljesen levetkőzött meztelenre és odament a tanár úrhoz, aki az asztal sarkán ült. Megfordult és lehajolt előtte, a tanár úr pedig egy fa vonalzóval elverte a fenekét. Tisztán emlészem, hogy a beszédet nem hallottuk, de a vonalzó csattogását igen. Rettenetesen megdöbbentem. Senkinek nem mertük elmesélni a látottakat, de attól kezdve a fantáziámat minden alkalommal ez a jelenet töltötte ki.
A különbség annyi volt, hogy Éva helyett mindig én szerepeltem a tanár úr elött. Százszor elképzeltem, amidőn rámparancsol, hogy vetkőzzem le és ezerszer végiggondoltam, hogy hogyan tolnám le a bugyimat elötte;szemben vagy háttal. Emlékszem, hogy mindig rettenetesen szégyellettem magam, de ugyanakkor valami magmagyarázhatatlan görcs volt ilyenkor a gyomromban ami egy idő után kellemes bizsergéssé alakult a hasamban illetve a puncimban. Amikor ez a bizsergés fokozódott, akkor gyorsan abbahagytam a képzelődést. Úgy körülbelül egy jó félévet játszottam így magamban. A vége felé már azt is elképzeltem, hogy elveri a fenekemet. Igaz ezt azért mindig elhessegettem magamtól, mert úgy gondoltam, hogy az nagyon fáj.
A sok gondolati játéknak tartós hastáji fájás lett az eredménye és az az elhatározás, hogy egyszer megpróbálom. Nem tudom még, hogy hogyan de azt érzem, hogy kiprovokálok egy büntetést a tanár úrnál. Sokáig azonban nem történt semmi.
Egyik szombat este szalagavató bál volt. Jókedv, vidámság, és ami ezzel együtt jár: nagyzolás egymás elött. Egyik társnőnk fiúja aranyszopókás cigarettával bennünket. Én még soha nem cigarettáztam, de nem volt merszem ezt ott bevallani, ezért én is rágyújtottam. Pocsék volt, szédültem és már éppen el akartam dobni, amikor ott termett a tanár úr. " Te meg mit csinálsz? "kérdezte észtjóslóan. Mukkanni sem tudtam. " Hétfőn délután hozd fel az ellenőrződet a fizikaszertárba! " mondta és sarkon fordult. Megdöbbentem, a szívem a torkomban dobogott. Amiről már fél éve álmodozom az hétfőn délután bekövetkezik. Hirtelen arra figyeltem fel, hogy kell. Elmentem a WC – be és amikor a bugyimat letoltam láttam, hogy nedves, csatakos. És megint az a kellemes bizseregtető érzés a puncimban.
Így telt el a bál. Én már semmi másra nem gondoltam, csak a hétfőre. Másnap, vasárnap szemlét tartottam a bugyijaim felett. Kerestem nagylányosat, de nem
találtam. Gondoltam, hogy kölcsön veszek egyet anyutól. Nézegettem az ő bugyijait is, de egyik sem felelt meg igazán. Kérek kölcsön a barátnőmtől – gondoltam. De akkor meg kell neki mondanom, hogy miért kell a flancos bugyi. Sebaj.
Átmentem hozzájuk és elmondtam neki, hogy "képzeled! A tanár úr hétfőn délutánra berendelt a fizikaszertárba. "
– Ne hülyéskedj! – szólt irigykedve – Akkor neked is le kell majd előtte vetkőznöd?
– Nem tudom, lehet. De lehet az is, hogy egy igazgatóit kapok dohányzásért.
– Hát akkor inkább a vetkőzés – szólt együttérzőn. Ebben a pillanatban megint elindult a bizsergés a puncimban.
– Lehet, hogy engem is levetkőztet, de nincs klassz bugyim, csak olyan kislányos. Nem tudnál köcsön adni egy valami izgibbet?
– Itt vannak. Válogass, de van egy feltételem: itt előttem húzd őket fel. Szeretném látni, hogy mit fog látni a tanár úr?
– Ne hülyéskedj. Nekem is olyan van, mint neked – válaszoltam, de azért a lelkem mélyén hízelgett, hogy kíváncsi rám meztelenűl, ezért azt mondtam, hogy nem bánom és letoltam a bugyimat.
– A ruhádat is. Teljesen vetkőzz le – szólt rám szigorúan a barátnőm és nekem nagyon jól esett engedelmeskednem. Ott álltam előtte meztelenül de mielőtt felpróbálhattam azt kérte, hogy lassan forogjak körbe előtte. Alaposan meg akart nézni. Ez nem is zavart, legfeljebb csak akkor, amikor olyanokat kezdett mondani, hogy "... lapos a hasad", "... nagy a segged... " meg, hogy "... teljesen deszka vagy". Erre én azt mondtam, hogy "... akkor ne nézd", mire megnyugtatott, hogy mindezek ellenére izgató látvány vagyok és különösen élvezetes cikizni. Egyenként felpróbáltam a bugyijait ő pedig hol előlről hol meg hátulről nézegetett és fogdosta a fenekemet meg a puncim szőrét. A mellemet is meg akarta simogatni, de azt nem engedtem.
– Azt mondtad, hogy nincs is mellem, akkor meg mit akarsz vele?
– Megmaszírozom és majd nő – mondta és elkezdte simogatni.
Nagyon jó érzés volt. Már jó régóta simogatta, dörzsölgette mikor megszólalt:
– Látod, hogy megkeményedett? – És egy hirtelen mozdulattal a szájába vette.
– Azt nem engedem! Hagyd abba! – röstelkedtem.
Foloytattuk a bugyi börzét. Kiválasztottunk egyet; elül áttört fehér csipkebetét volt benne.
– Ez klassz lesz, mert jól látszik benne a fekete szőröd – áradozott barátnőm és ki nem vette volna kezét a saját bugyijából.
Hétfőn reggel a barátnőm bugyijában, egy kis könnyű ruhában mentem az iskolába (melltartót, kombinét nem hordtam). Alig vártam a tanítás végét. Végre kicsengettek és én izzadó tenyérrel somfordáltam a fizikaszertár felé. A barátnőm elkísért. Tudtam, hogy meg akar lesni, de nem bántam. Az az igazság, hogy – így utólag azt hiszem – büszke voltam arra, hogy a tanár úr magához rendelt, és élveztem a barátnőm írigységét. Még azon az áron is, hogy kilesi a és az ezzel járó intimitásokat. Mert biztos voltam benne, hogy azok lesznek; éreztem a puncimban. Végre nagy sokára oda értem és egy mély levegőt véve bekopogtam.
– Tessék. – szólt a tanár úr bentről.
– Jó napot kívánok. Az ellenőrzőmet hoztam.
– Miért – kérdezte, mintha nem tudná.
– A bál miatt.
– Mit csináltál a bálban? -
– Cigarettáztam.
– És azt szabad?
– Nem.
– Mit érdemel az a kislány, aki nyilvános helyen cigarettázik?
– ...
– Nem tudod vagy nem akarsz felelni?
– Nem tudom.
– Igazgatói intőt és 3 – as magatartást év végén. Kell ez neked?
– Nem.
– Mit csináljak veled?
– Amit akar – szóltam elhaló hangom és ebben a pillanatban elindult a bizsergés a puncimban.
– Legszivesebben jól elfenekelnélek, de azt nem szabad.
– De akkor legalább nem lesz beírás és igazgatói intő.
– Az igaz. Rendben. Ha te is azt választod, akkor el fenekellek, de utána ne panaszkodj.
Azt hittem szétrobban a hasam, ugy bizsergett. Vártam, hogy mikor szól majd.
– Mit választasz? Huszönötöt, de nem... ez azért nagyobb bűn volt. Inkább ötvenet most így ahogy vagy... ruhán keresztűl...
Éreztem hogy szétrobban az ölem...
– ... vagy tizenöt nagyon nagyot a meztelen fenekedre?
– Inkább a tizenötöt – rebegtem.
– Tizenöt micsodát?
– Tizenöt fenékre csapást – suttogtam
– Na és hova?
– A fenekemre.
– Milyen fenekedre? – kérdezte türelmetlenül.
– A mezetelen fenekemre. – válaszoltam.
– Na akkor most mondd szépen el a rendelésedet összefüggően! – emelte fel a hangját
– Inkább tizenöt fenékre csapást kérek a meztelen fenekemre – hadartam és alig tudtam palástolni örömömet. Elkezdtem zihálni...
– Na mi van kislány, ennyire izgulsz? Nyugodj meg! Nem te vagy az első. Szép lassan vesd le a ruhádat.
Háttal álltam neki és felemeltem a ruhámat a fejem fölé és kibujtam belőle.
– Na mi van. Se kombiné se melltartó? Fordulj csak felém, hadd lássam vannak-e már melleid.?
Pont ettől féltem. Nagy szégyenlősen megfordultam közben pedig ösztönösen a melleim elé emeltem a kezeimet.
– Hogy állsz előttem? Vigyázz! Ezért a takargatásért pedig a melleidet – illetve azok helyét – is el fogom verni Mert hogy melleid nincsenek. Ha este vizes ruhát tennél rá, reggelre tutti, hogy még a nyoma is eltűnne.
Azt hittem elsüllyedek a szégyenben. Tudtam, hogy nincsenek nagy melleim, hiszen pont ezért vetkőztem le neki háttal. Most meg itt gúnyolódik, cikizik...
– Vesd le a bugyidat! – parancsolt rám – és mutasd a hasadat, pelyhedzik-e már?
Szédültem, lüktetett a fejem, bizseregett a puncim. Egyetlen mozdulattal letóltam a bugyit, kiléptem belőle és akkor végre ott álltam előtte teljesen meztelenül. Ebben a pillanatban már nem tudtam tovább visszatartani és hangos sikítással elélveztem. Akkor élveztem el először életemben teljesen.
– No csak! Élvezed?
– Igen – rebegtem remegő lábakkal.
– Nos akkor fokozzuk az élvezetedet. Egyébként szép szőrös hasad van. Nem is gondoltam volna. Szűz vagy még? – kérdezte.
– Igen – válaszoltam – és talpig elpirultam.
– Milyen szép vagy, amikor szégyenkezel. Olyan rózsaszínű vagy, mint az újévi malac. A melleid pedig még kisebbre szűkülnek és tiszta libabőr vagy.
Szemmel láthatóan élvezte, hogy megszégyenít. De akkor már nem bántam; az is jól esett.
– Gyere közelebb! Úgysem láttam még szűz pinát közelről. Fordulj csak meg nekem háttal és hajolj le olyan mélyen, ahogy tudsz!
Engedelmeskedtem.
– Rakd jól szét a lábaidat és húzd szét a kezeddel a seggedet! Egy kicsit gyönyörködöm a pinádban, mielőtt elverlek.
Végre! Ez már az álmaimnál is szebb volt. Ott hajlongok elötte, szétfeszített fenékkel és ő pedig kéjesen gyönyörködik a meztelen testemben. A mögöttem lévő ablakon át langyos napsugár melegítette az egyébként is tüzes puncimat.
Kis idő után közel jött és leguggolt mögém. Az villant át az agyamon, hogy nem fürödtem, mielőtt jöttem és így leguggulva pedig olyan közel van a fenekemhez, hogy szinte érzem a leheletét. Mi lesz ha megérzi a puncim szagát?
Hirtelen felálltam, de egy hatalmasat csattant a fenekemen a vonalzó. Ahhoz képest, hogy ezt a pillanatot százszor átéltem már, most mégis megrázó volt. Életemben nem vertek még soha így. Nagy volt, fájt is de volt benne valami beteljesedés. Emlékszem, amikor az Évát fenekelte és én pedig a kulcslyukon lestem, mit sóvárogtam, hogyha csak egyszer is a én meztelen fenekmet csapkodná a tanár úr. És most bekövetkezett. Azt hiszem – most így utólag végig gondolva – hogy ez a csapás akkor nekem szexuális örömet okozott. Ki merem mondani, hogy annak ellenére, hogy nagyon fájt én élveztem.
– Azonnal hajolj vissza! Nem mondtam, hogy felállhatsz. Addig így maradsz, míg más parancsot nem kapsz.
– Értettem – szipogtam, mert égett a vonalzó helye. Újból lehajoltam és széthúztam a szeméremajkaimat. Nézegette egy darabog, majd megmarkolta a fenekemet.
– Jó kemény kis segged van. Ruhában nem is gondoltam, hogy ilyen formás.
A fenekem után szép lassan a puncimba nyúlt és elkezedte simogatni a csiklómat. Két pillanat múlva ismét, talán még az előbbinél is nagyobbat élveztem.
– Jó? Élvezed? – kérdezte de nem engedte el.
– Igen – de most már kellemetlen, ha fogja.
– Kuss!... és ismét egy hatamasat vágott a fenekemre a vonalzóval.
Most már elkezdtem sírni és kértem, hogy ne bántson.
– Mit beszélsz? Még el sem kezdtük. Ezek csak bemelegítések voltak és egyébként pedig nem számítanak bele a büntetésbe. – Otthon szüleid előtt le szoktál vetkőzni? – kérdezte
– Nem. Senki előtt.
– Azért kérdeztem, mert most egy ideig kerüld majd a vetkőzést, mert csíkos lesz a segged.
Megrémültem. Erre nem számítottam. Lázasan cikáztak a gondolataim, hogy mit lehetne tenni. Hirtelen ötlettel megszólaltam:
– De mi lesz majd a tornaórán?
– Te kis hazudós. Át akarsz verni? Hiszen te felmentett vagy. Még egyetlen tornaórán sem vetkőztél le – pirított rám és ismét lecsapott a vonalzó. A fenekemet védendő elé tettem a kezem.
– Na megállj! – szólt és zsineget vett elő és összekötözte vele a kezemet.
– Hajolj rá a padra! – parancsolta. Szipogva engedelmeskedtem ő pedig a megkötözött kezeimet a pad alatt a pad lábához kötözte.
– Terpeszd szét a lábaidat!... jobban! még, még!!!
– Ennél jobban nem tudom – lihegtem az erőlködéstől.
Ekkor a bokáimra kötött kötelet és a pad lábaihoz kötözte azokat. Ugy éreztem, hogy a puncim mindjárt szétreped.
– Na most kapkodj! – nevett kajánul és egy minden eddiginél is nagyobbat csapott a most már teljesen védtelen, kiszolgáltatott fenekemre l. Határozottan emlékszem rá, hogy a vonalzó hatalmasat csattant a fenekemen. Felsikítottam. Eszembe jutott, amikor az Évát fenekelte, akkor ki hallatszott a folyosóra. Biztos voltam benne, hogy az én fenekem csattogását is hallják kinn. Azon szorítottam, hogy nehogy valaki bejöjjön megnézni a zaj okát. Én pedig itt állok szétfeszített lábakkal a padra kötözve teljesen meztelenül pontosan az ajtóval szemben. A barátnőm meg a kulcslyuk túlsó oldalán... páholyból kedvére gyönyörködhet a fenekemben most.
– Nincs bezárva az ajtó – szóltam félénken.
– Mi a fene! Szégyenlős vagy? Ha nem kiabálsz, akkor nem hallja meg senki. Egyébként pedig legfeljebb más is gyönyörködik abban a kis szűz pinádban – válaszolta nevetve – Ne az ajtóval foglakozz most, hanem számolj hangosan! Amit nem számolsz az nem számít. – parancsolt rám én pedig remegő hangon számoltam
– ... egy... kettő... három és fenekem egyre jobban égett. Nem fájt csak égett.
Ahogy egy – egy csapás elcsattant utána tenyerével simogatta a helyét. Jó érzés volt. Nem a csapás, hanem a simogatás. Vártam, hogy mikor fog a puncimhoz érni. Vártam a következő csapást, hogy utána megint élvezzem a simogatást
– ... hat... hét... nyolc
Na végre most már a csiklómat simogatja.
– ... Kilenc, tíz. de ez a kettő gyors egymás után már pontosan a kezével elötte széthúzott puncimban csattant.
Borzasztóan égette a csiklómat de a simogatás utána nagyon jó volt. Megint beindult a vulkán a hasamban és megint jött egy hosszú, fájdalmas orgazmus. Az ujját azonban nem vette ki egész idő alatt. Kimondhatalanúl kellemes volt érezni a lassan mozgó ujját a csiklómon. Ez az orgazmusom most sokkal tovább tartott az eddigieknél. Most sem bírtam ki csendben, de a folyosó veszélyre tekintettel halkan, elfojtva, hosszan nyöszörögtem. És nagyon hálás voltam.
– Szép volt a kis szűz pinád, ahogy élveztél. Látod így lesz a bakfisból nagy lány. Elsőre már akkor elmentél, mikor a bugyidat letoltad és az egész nem tartott csak pár másodpercig. Most utoljára pedig már nőies voltál, és hosszan, elnyújtva élveztél. Mára elég is volt. Öltözz fel! Atöbbi verést eltesszük máskorra. Ha ugy érzed, hogy jól esne máskor is egy kiadós elfenekelés, akkor ilyenkor délután hozd csak fel az ellenőrződet. Most pedig elmehetsz.

Felöltöztem, megtöröltem a szemeimet, megfésültem az ujjaimmal a hajamat, és csendesen köszöntem:
– Viszontlátásra!