Iroda

Be belépsz a szobámba. Becsukod magad mögött az ajtót és kulcsra zárod. A szememben meglepetés és öröm látszik. Hogy kerültél ide? Mindegy itt vagy. Hozzám lépsz, felhúzol a székből, átkarolod a nyakamat, megcsókolsz.
Még mindig nem térek magamhoz.
A csókod finom. Nagyon finom. Beletúrok a hajadba. A nyelveink játszanak egymással.

A döbbenet még mindig bennem. Erre a szintre nem lehet csak úgy bejutni. Beléptető rendszer, mágneskártya, rendészek. Sokszor még az ember gatyájába is beletúrnánk. Nem tudom, mi történik velem, körülöttem.
Meglazítod a nyakkendőmet, kigombolod az ingemet, végigsimítasz a mellkasomon. Én csak a fejedet fogom, nem akarom, hogy a szád elhagyja a számat.

Rád bízom magam. A nyakkendő a földre hull, követi az ing. Áthúzod a fejeden a pólódat. Most veszem észre, nincs rajtad melltartó. Bőrünk összeér. Megborzongok.
– Gyere vissza! A szádat akarom!
Kigombolod a nadrágom, lehúzod a zippzárt. Lecsúszik rólam. Igazítasz magadon és lecsúszik a szoknyád. A ruhákat félre rúgod. Útban lennének.

Simogatom a hátad, Végig karcolom a bőröd. Még jobban magadhoz szorítasz. A szánk még mindig egybeolvadva. Nem tudok betelni az ízeddel. Még jó, hogy elhúztam a függönyt, mert rásütött a nap a monitorra. A szemközti épületből csodás látványt nyújtanánk. Megcsókolom a nyakad, aprókat harapok az ajkaidba.

A szád a vállamon. Az apró harapásokat oda kapom vissza. Simogatom a melleidet, finoman megszorítom őket, lehajolok és szívogatni kezdem a bimbóidat. A fejedet hátra veted. A hajamat simogatod. Lehúzom rólad a bugyit. Lesöprök minden papírt az asztalomról. Felültetlek rá. Végig csókolom a hasad.

Bele csókolok a köldöködbe, kezem a combjaidat simogatja. Letérdelek eléd és az öledbe temetem az arcom. Végig nyalom a szeméremdombodat. Nyelvem a csiklódat keresi. Lassan és épphogy csak hozzáérve nyalni kezdem. Ujjaim a hüvelyednél keresgélik a bejáratot. Teljesen nedves vagy. Imádom ezt az ízt.

Fogod a fejem, simogatod a hajam és csak azt tudod rebegni.
– Még, még, még...
Ujjaim beléd csusszannak, és simogatni kezdem a hüvelyed falát. A csiklódat az ajkaim közé veszem és szopogatni kezdem. Nyelvemmel simogatom. Egyre szaporábban veszed a levegőt. Ujjaim gyorsítanak a tempón, nyelvem is egyre gyorsabban jár. Aprókat sikkantasz. Élvezel. Én meg úszom a boldogságban, hogy újra sikerült örömöt okoznom.

Nyelvemet végig húzom a hasadon. Megcsókolom a melleidet, aztán a szádat.
Felhúzom a combjaidat és becsúsztatom teljesen merev fütykösömet a nedves hüvelyedbe.
Mozogni kezdek benned. Eleinte csak lassan, aztán egyre gyorsabban.
Beleharapsz a vállamba. Nem számít az a kicsi fájdalom.
A tempót egyre fokozom. Igen. Feltör belőlem az élvezet. Lüktetek benned. Ordítanék, de tudom, hogy a szomszéd szobában meghallanák. Így csak suttogva üvöltök.
– IMÁDLAK!!! IMÁDLAK!!!

Kopogtatnak az ajtón. Felrezzenek.
– Kolléga! Ugye nem felejtette el? Öt perc múlva megbeszélés a 23-ban.
Mi történt? Álmodtam? Itt ülök az öltönyömben. Gyorsan egy papírzsepit. Letörlöm a számról a kicsurgó nyálat.
Álmodtam? Vagy tényleg itt voltál?