Luca

Néhány hónapja ismertem őt, eleinte tetszett nekem nagyon, de volt barátja, és ez engem kissé visszafog. Kicsit később, mikor szakított kedvesével, nekem volt párom, így megint nem figyeltem rá jobban, csak mint egy jó barátra. Sok időt töltöttünk együtt, ami nem is volt nehézkes dolog, gyakorlatilag egymás mellett dolgozunk. Az életem hol szép volt, hol fájdalmas, de O mindig ott volt velem, sokszor többet nyújtva felém, mint azt egy baráttól elvárná az ember, de valami miatt sem O, sem én nem gondoltunk többre.

Többször előfordult, hogy nála töltöttem az éjszakát, én a város szélén lakom, ő a belvárosban, így ha buliból haza indultam, nem kellett haza utaznom, szívesen látott vendégként alhattam nála. Ezek az esték sokszor nem alvással, hanem beszélgetéssel teltek, sok mosolygással, és mély pillantásokkal. Persze nem kerülte el a figyelmemet az sosem, hogy milyen szép, és milyen fiatal lány O. Ha nála voltunk, csak egy rövidnadrág volt rajta, egy , és sosem érezte szükségét annak, hogy egyébként apró de formás melleit egy melltartó börtönébe zárja. Talán merészebb voltam olykor a kelleténél, talán több ideig időzött pillantásom feszes combján, vagy a dekoltázsán, mert egyszer feltette egy kérdést:
– Tetszik neked a testem?
Elbambulhattam, mert nagyon hirtelen ért ez a kérdés, és zavaromban csak ennyit válaszoltam:
– Olyan szép, mint a lelked...

Mosolygott rám, és közelembe hajolt, először a parfümje illata csapta meg az orromat, utána a lehelete. A szemei varázsa elszédített, és akaratlanul nyitottam csókra a számat. Nagyon gyengéd, kellemes csók volt, amolyan kóstolgató, ízlelgető, ahogy először az ajkaimon éreztem az ajkát, majd a nyelvét, majd kicsit később a csókjának az ízét.