A meglepetések éjszakája

Azzal kezdődött az egész, hogy találkoztam egy régi ismerősömmel. Az illető lányt még évekkel ezelőttről ismertem, aztán megszakadt köztünk a kapcsolat, és nekem eszembe se jutott. Őszintén szólva olyan nagyon jóban soha nem voltunk De most, hogy összefutottunk, beszélgettünk pár szót és olyan volt, mintha mindig nagy barátságban lettünk volna. Telefonszámot cseréltünk és megbeszéltük, hogy összefutunk valamikor.
Egyszer beszéltünk is, de nem sikerült időpontot egyeztetnünk, de végül nem lett belőle semmi. Aztán történt valami, ami elindította a lavinát. A barátnőm elém állt és közölte, hogy én megcsalom. Én meg csak pislogtam. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Mindig is féltékeny volt, de ez így elég erős volt. Kérdeztem, hogy ezt honnan veszi, mire elmondta, hogy látta a telefonomban, hogy valami Ágival beszélgetek állandóan. És még sok minden egyéb jelet is felfedezni vélt. Nos ez elég volt nekem. Csúnyán összevesztünk Szó szót követett, mire bejelentette, hogy ő most amúgy is külföldre utazik (valami tanulás ügyben) és ő nem hajlandó két hétig kétségek között élni, ha van valami mondanivalóm, akkor hívjam, de ő végzett velem.
Mérges voltam rá nagyon, alaptalanul vádolt és még ő volt megsértődve. Hát én bizony nem hívom. Két nappal később elutazott.
Nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. Haragudtam is rá meg nem is, de túl büszke voltam, hogy én hívjam fel. Aztán egyszer a telefonom. Ági volt az. (Vele találkoztam a buszon. ) Megkérdezte nem akarok-e találkozni vele. Mosolyogtam magamban a helyzeten, hiszen épp azt beszéljük meg, hogy jó lenne dumálni egyet – teljesen ártatlanul, baráti alapon –, mert rég láttuk egymást. És a barátnőm már napokkal ezelőtt szakított velem ezért a "kapcsolatért". Igent mondtam. Kicsit vágytam rá, hogy most már történjen valami több, is mint beszélgetés, mert az "árát" már megfizettem a kalandnak. Ugyanakkor még mindig bíztam benne, hogy a barátnőmmel rendbe lehet hozni a dolgokat. Meg is beszéltük a találkozó helyét és idejét.
Szombat délután, a megbeszélt időpontban találkoztunk. Egy volt a megcélzott hely. Egy kultúráltabb fajta. Mikor találkoztunk, Ági említette, hogy sajnos neki nincs korlátlan ideje, mert közbejött egy másik programja is, egy osztálytalálkozó-szerűség a gimnáziumi osztályával és ilyen nem sokszor van.
– Nem gond, – válaszoltam – találkozhatunk máskor is.
– Este kilencig ráérek azért!