Egy hétfő délután

A nap már lenyugvóban volt, de még mindig sugározta a földre éltető fényét, ami sok élőlénynek az életbennmaradást jelentette. Hőseink egy folyóparti kisvárosban éltek, és a kisváros ellenére igazán messze laktak egymástól. Egy gigászi metropoliszban ez a távolság csupán két gyorsforgalmi étterem közötti úthosszt jelentette.
– Nem érdekel! – mondta a Mary duzzogva magának, miután a fiú faképnél hagyta őt az asztalnál. – Nehogy azt gondold már magadról, hogy vagy olyan fontos nekem, hogy utánad menjek?!
A lány keserűen nevetett magában és érezte, hogy ezt ő sem gondolja komolyan. Legszívesebben a Ken után rohant volna, és kérte volna, hogy maradjon. De a büszkeség, ami még a szerelemnél is hatalmasabb úr, meggátolta ebben. Mary sosem merte bevallani sem magának, sem pedig másnak, főleg nem a fiúnak, hogy mit is szeretne valójában. Felnőtt nőnek érezte magát és ehhez a fantasztikus érzéshez már csak egy dolog hiányzott: a szeretkezés. Legfőképpen attól félt, hogy Ken, – élete párja – majd kinevet ezért.
Tévedet...
A srác, amikor elhagyta a szobát nem is sejthette, hogy a lány mit gondol magában. Ennyire a két év alatt nem tudta megismerni. S amit megismert, nem Mary valódi énje volt. Érezte, hogy a lány nem engedi igazán közel magához, és csak azt mond el neki, amit akar, nem azt, amit a fiú szeretne. Rengeteg "Miért" fogalmazódott már meg benne. Azt gondolta, hogy a lány fejében sosem fordult még meg az a gondolat, hogy szex. Ezt a megállapítást arra alapozta, hogy mikor megpróbált Maryvel erről beszélni, akkor ő ügyesen másfelé vitte a szót. Mikor kért valamit tőle, mindig csak a "majd" szót hallotta. A Ken gyűlölte ezt a szót. De a lányra nem haragudott. Nem tudott volna rá haragudni, mert szerette. Rengetegszer próbálkozott már, de eddig csak háromszor sikerült a lány bugyija alá nyúlni. Ezek az alkalmak feledhetetlen emléket hagytak a fiúban.
Az első alkalom nem volt annyira vészes. Békésen nézték a tévét. A Maryn kertésznadrág volt egy hasig érő, testre simuló . Remekül domborodtak formás mellei a selyem melltartóban. Kezdetben csak átkarolták egymást, s a fiú keze pontosan a lány mellén nyugodott. Nem kérte senki sem, de a fiú mégis elkezdte simogatni, enyhén masszírozni a lány mellét.