Egyperces - Rami

Ulok a kavezoban, es se szo, se beszed, leul velem szemben. Epp zarora van, egyedul vagyunk, en, az utolso vendeg, es o, a tulaj. Beszegetni kezdunk, kozben melyen a szemembe nez. Nem veszi le gyonyoru barna szemeit az enyemekrol, megis latom, hogy gondolatban levetkoztet. Odanyul, hogy megfogja a kezem, es egy tole szokatlan, ugyetlen mozdulattal kiboritja a kavemat, ami raomlik a felsomre. Rogton elszalad rongyert, en addig kimegyek a mosdoba, hogy megprobaljam menteni ami mentheto. Visszamegy az asztalunkhoz, es latja, hogy nem vagyok ott, igy utanam jon a mosdoba. Bekopog, majd benyit. Ott allok egy szal poloban, dideregve, mikozben sikalom a pulcsimat. Mogem lep, hogy jobban lassa, hogy haladok, majd atfon a karjaival es belecsokol a nyakamba.
– Erre a pillanatra varok, miota eloszor meglattalak – suttogja ket hatalmas puszi kozott.
En olvadozom, annyira elvezem. A viz folyik, a pulover leesik a foldre, o megfordit, es csokoljuk egymast szunet nelkul. Elkezdjuk lehamozni egymasrol a ruhat, es ott a mosdoban, mindenrol megfeledkezve engedunk a vagyainknak. Megszabadulva az utolso felesleges ruhadarabtol is, felemel, es felultet a csap szelere. Tovabb csokolozunk, majd halad egyre lejjebb, a nyakamat veszi celba, a hajamat felrehuzza, ahogy imadom, es tovabb csokolgatja azt az erzekeny teruletet. Beleturok a hajaba, es tolom egyre lejjebb a fejet. A melleimnel elidozik, eloszor a jobb kerul sorra, korberajzolja nyelvevel a bimbot, majd bekapja es szivogatni kezdi. Kozben tenyerebe veszi a masikat, es simogatja az ujjaival.