Egy augusztusi este

Egy augusztusi estébe hajló délután van. A teraszon ülök egy fonott kerti székben, az asztalon előttem egy üveg finom vörös bor, kezemben pedig egy napilap. Egy barátom nyaralójában vagyunk a kedvesemmel, aki most éppen a kis kerti zuhany alatt áztatja magát. A lemenő nap meg-megcsillan meztelen karján; innen is jól látni, ahogy a vízcseppek szerteszét bontják a fénysugarakat. Forgolódik a drága, megpróbálja felhívni magára a figyelmem, de mindhiába. Szemmel láthatóan az újságba mélyedek és ügyet sem vetek rá, ahogy formás kis testét éri a vízsugár észbontóan szexi bikinijében. Pedig ha tudná! Ha tudná, oda is lenne a jó kis játékom. Nagyon nagy igyekezetembe kerül, hogy tudomást se vegyek róla. Sőt, az is nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne vigyorogjak.

Most azt játszom ugyanis, hogy annyira leköt az újság, hogy észre sem veszem. Tudom, hogy ez mennyire bosszantja, hiszen nőből van. Direkt azért ment el zuhanyozni, hogy felkeltse vágyamat. Egy kis összezördülés volt köztünk az imént, aminek a végén a meddő vitát megúnva felvettem az újságot az asztalról és tüntetően olvasni kezdtem. Egy darabig még mondta a magáét, aztán beleúnt Ő is.

– Elmegyek, lezuhanyzom. Remélem, addigra lehiggadsz! – mondta, holott épp Ő volt még mindig felspannolva.

De erre a provokációra már nem válaszoltam. Dühösen felállt a székéből, lement a kis teraszról a kertbe és megnyitotta a csapot. A víz jó hideg lehetett, mert rögtön libabőrös lett, ahogy hozzáért a víz. Mindenesetre már nem volt visszaút, ezt végig kell játszania. Így hát elkezdte csutakolni magát. Faarccal kortyoltam egyet, aztán visszatértem az újsághoz. Semmitmondó hírek, de most amúgy sem tudtam volna ezekre koncentrálni. Hiszen néhány méterre tőlem egy gyönyörű nő – most épp háttal nekem – hajladozik a zuhany alatt. A lábainál tart; jó mélyre is hajol, de sajna úgy kell figyelnem, hogy Ő ezt észre se vegye, mert különben lebuktam. Márpedig egy nőt így figyelni nem könnyű dolog; főleg, hogy ráadásul be is jön a számítása és már egyre kevésbé tudok uralkodni magamon.

Legszívesebben odamennék most azonnal; ráérős, de határozott léptekkel és leszaggatnám róla a falatnyi kis textíliákat, amelyek testének legszebb részeit rejtik. Így lehajolva is nagyon lenyűgöző, a háta szépen meghajlik és az azt érő víz minden irányban aranyló permetet szórva fröccsen szerteszét a lemenő nap fényében. Nem is említve az igézően domborodó hátsóját, ahogyan a cseppek arról is lassan, patakokba gyűlve folynak le a combjaira! Hopp, most felegyenesedik és fordul; gyorsan vissza az újsághoz és fapofa! Időről-időre megereszt néhány gyors kis tájékozódó pillantást, hogy figyelem-e. Eddig még sikeres vagyok, hiszen egyre nő a dühe (ez látszik a mozdulatain is), tehát nem veszi észre, hogy majd szétvet már az izgalom. Kegyetlen játék ez és nem tudom, melyikünk fogja nyerni. Ő, aki mindent belead, hogy megtörje érdektelenségem, vagy én, aki mindent megpróbálok, hogy érdektellenek mutatkozzam?

Magamban belül mosolygok is, hiszen a női számításán kifogni látszom, de ugyanakkor a hatása alatt is vagyok teljesen. Most háttal áll nekem megint, így megfigyelhetem gerince vonalát, ahogy a nyakától elindul lefelé majd elvész, hogy helyt adjon két formás félgömbnek. Vékony derekáról egy-egy pánt indul befelé, hogy egy kis háromszöggel összefogva találkozzon és aztán az innen lefelé induló kekeny harmadik fonál a szememet vezetve eljusson addig, ahol talákozik – immár vastagabban, persze – az elől lévő másik háromszöggel. Raffináltak ezek a tervezők és persze az ezeket viselő hölgyek is, hiszen céljuk csupán annyi, hogy a férfinépet az őrületbe kergessék. Most visszavándorol tekintetem a hátára. Picit oldalt fordul, így hátulról láthatom a bal melle izgalmasan domborodó oldalát. Tudom, hogy hideg a víz, ezért a bimbói már biztos nagyon kemények, de nem nézhetem meg szemből, mert az tuti lebukás lenne. Most a fejét elfordította egy kicsit oldalra és csurom vizes haját átvetette a jobb válla felett. Már teljesen kész vagyok, de még nem adhatom fel.

Szerencsére nem akar már tovább próbálkozni; úgy tűnik, feladta, ezért el is zárja a csapot hamar és kilibben a zuhany alól. Belebújik papucsába és ringó léptekkel felém indul. A szívem már őrült ritmusban kalapál; nem tudom, meddig bírom még. Felveszi a terasz korlátjára dobott törülözőt és magára tekeri. Az agyam pedig eközben mindenféle ingerlő képet mutat. Most például azt, ahogy közeledik felém és minden lépésnél hullámzanak a mellei. Meg azt, ahogy fellépked a teraszra vezető néhány lépcsőfokon, és a szétnyiló törölköző bepillantást enged a combajai közé. A kis citromsárga bikini őrjítően domborodik a szeméremdombján. Nagy tétbe mernék fogadni, hogy úgy tekerte magára, hogy épp elől talákozzon a törölköző két széle. Persze, rá sem nézek, de az újságot mindenesetre egy kicsit az ágyékom fölé húzom, mert egyre közelebb ér és így rövidnadrágban nem lehetne fokozódó érdeklődésemet elrejteni. Lapozok is gyorsan egyet, Ő pedig elhalad mellettem, be a házba. Csak elmorog egy "Jó éjt! ", aztán már húzza is be maga után a szúnyoghálós ajtót. Mikor beér, meztelenre vetkőzik – ó, egek! – és megtörölközik. Miután végzett, magára kanyarítja a fürdőköpenyét, leül az ágyra és a haját kezdi dörgölni. Mindezt persze nem látom, de az ajtón kiszűrődő neszekből pontosan tudom, mit csinál éppen. Ezzel a végére értem vadásztürelmemnek én is és utána megyek.

Mikor hallja, hogy nyílik az ajtó, haját törlő kezei megállnak. A fejét nem láthatom, mert a törölköző teljesen takarja, de tudom, hogy durcás, egyszersmind elégedett arcot vág. A köpeny lazán összekötve rajta, gallárja felhajtva övezi szép ívű nyakát és melleinél összefut. Így félig láttatni engedi egyik mellének duzzadó oldalát. A bimbóját már csak sejteti, de ez épp így izgalmas. Lassan hozzálépek és lesimítom róla a törölközőt. Hollófekete haja nedvesen bomlik ki alóla, szája kissé nyitva. Fejét alig mozdítva rám emeli tekintetét. Idebenn már picit sötétebb van, hála a naplementének, ezért a szeme fehérje szinte világít és benne egy csodaszép barna szempár ragyog. E pillanatban már nincs bennünk harag, csak nő és férfi van, akik alig várják, hogy egymáséi legyenek. Egyik kezemmel állát megfogva felemelem fejét, másikkal kifésülöm az egyik rakoncátlankodóan arcába hulló hajtincsét és megcsókolom. A kis bestia harapva viszonozza.

Ez a kettősség, ami lakozik benne, mindig is lenyűgözött. Egyik pillanatban félénk kislány, ahogy rád néz ártatlan szemeivel, másikban pedig már egy vérengző fenevad. Ilyen az ágyban is, sosem tudhatom, mikor mi készül. Egy szenvedélyes nő, aki megkapja, sőt elveszi, ami jár neki. Most viszont nem harapom vissza, hanem elválok ajkától és kicsomózom a köpeny kötőjét. A nyílás mentén felfuttatom kezeimet egészen a válláig és letúrom róla a köpenyt. Ugyanezzel a mozdutattal még mindig gyengéden lefektetem, de minnél lassabban, ezzel is fokozva mindkettőnkben a vágyat. Látom, hogy már nagyon türelmetlen, de mint mondtam, ezt már végig kell játszani. A felsőteste már meztelen, de az alsó még nem; teszek is ellene. Barnára sült bőrét a fehér frottírköpeny keretezi kétoldalról; a redőnyön beszűrőrdő nap utolsó sugarai itt-ott megvilágítják testét csodálatos fény-árnyék játékot játszva rajta. Mikor végre megpillantom a vénuszdombját fedő keskeny fekete csíkot, elvesztem az eszem és az ölébe zuhanok. Persze nem esem neki azonnal, még mindig húzom egy kicsit, bár már eléggé fel vagyok húzva magam is. Először csak felülről csókolgatom, de egyre mélyülnek a csókjaim, míg végül elérkezem a bejáratig. Közben kezeim felfedezőútra indulnak egy jól ismert tájon és elérik formás melleit. Ha már ott vannak, nem is tétlenkednek, rögtön gyömöszölni kezdik mindkettőt. Kedvesem jöleső nyögésekkel és tarkóm simogatásával jelzi, hogy nincs ellenére a dolog. Mikor már nem fokozható tovább, eltolja fejem, felül, engem pedig ledönt az ágyra. Fölém kerül és belecsúszik farkamba. Eleinte lassan, már-már őrjítően lassan mozog rajtam, de végül a szenvedély elsöpri maradék akaratunkat is és végül fékevesztett száguldásba kezdünk, melynek célállomása a beteljesülés.

Mikor vége, rámdőlve hozzám simul, én pedig simogatom a hátát és a haját. Aztán észreveszi, hogy erőt vesz rajtam lassan az álom és legördül rólam. Most doromboló kiscicává vált ismét, és halkan susogva beszél hozzám. Fejemet felé fordítom és látom, hogy piheg még Ő is, lélegzete csak most kezd ismét nyugodttá válni. Mellei még sűrűbben emelkednek-süllyednek, mint egyébként. Nem bírok a bennem lakozó és megjegyzem neki, hogy figyeltem Őt, míg zuhanyzott és nagyon is tiszta voltam előttem csábító szándéka. Az álom fátyolán keresztül még utoljára látom, hogy elmosolyodik és mintha azt mondaná:

– Észrevettem...