Fantázia 1. rész

A mobilom rezegni kezdett a zsebemben. Némára volt állítva, mert egy értekezleten voltam ahol nem illik, hogy csengjen, de így legalább utána tudom, hogy ki keresett. Mivel pont a makkomnál volt, egy kicsit fészkelődtem, de pár csengés után abbahagyta. Kár-gondoltam magamban – úgyis régen kényeztették a farkamat! Az értekezlet dög unalom volt, mindenki a saját fontosságát ecsetelte, így más dolgom nem lévén elkalandoztak a gondolataim.
13 nappal ezelőtt furcsa élményem volt. Az utcán összefutottam egy gyerekkori pajtásommal. Sokat lógtunk együtt régen, de az élet elsodorta egy másik városba, így nem nagyon találkoztunk. Természetesen beugrottunk egy sörre, megbeszélni az elmúlt 10 évet. Elmondta, hogy megnősült, amit eléggé furcsállottam. Mindig is az járta róla, hogy biszex (érdekes módon ez közöttünk nem volt téma), és hogy eléggé extrém a srác. Hirtelen az órájára nézett, és azt mondta, hogy mennie kell, de ha van kedvem, este ugorjak fel hozzájuk vacsorára. Mivel éppen semmi dolgom nem volt, no meg a hűtő is üres volt, a pizzát meg már nagyon untam, elfogadtam a meghívást. Mitagadás a feleségére is kíváncsi voltam. Vettem egy üveg bort, egy csokor virágot, és a megbeszélt időpontban becsöngettem a házuk ajtaján. A külvárosban laktak, csendes kertvárosi környezetben, egy nem nagy, de takaros kis házikóban. A barátom nyitott ajtót és mosolyogva tessékelt be a házba.
– Gyere, ülj le! Mindjárt kész a vacsi!
– Köszi! Feleséged a konyhában sürgölődik?
Furcsán rám mosolygott és bólintott, majd egy mozdulattal a konyha felé intett. Fogtam a virágot és benyitottam. A földbe gyökerezett a lábam. Nem csak azért, mert ismertem a feleségét(fel sem tűnt, hogy nem említette a nevét, de azt hittem, hogy nem ismerem), hanem attól is, amit láttam. A felesége Éva a legszebb lány volt az osztályunkban. Majdnem 180centi magas karcsú fekete hajú bombázó volt. 10 év alatt se sokat változott, csak a csípője lett egy kicsit kerekebb és talán a melle egy picit megereszkedett-volt összehasonlítási alapom, hiszen számtalanszor lestük a lányokat az öltözőben. Mindezt azért láttam ilye jól, mert meztelenül volt a konyhában. Nem viselt semmit, csak egy nyakörvet, amiről a póráz egy kifeszített drótkötélhez volt erősítve, ami átlósan vezetett a konyhában. Így mindenhová elért de nem tudott a konyhából kimenni. Dadogva kértem elnézést, ki akartam fordulni a konyhából de a barátomba ütköztem.
– Mi... elnéz... bocs