Az utolsó házibuli

Amikor becsengettem, már sötétedett, és, ha a nem tudtam volna is, a kiszűrődő hangokból rájöhettem, a buli rég megkezdődött. Aznap tértem vissza vidékről, s el sem jöttem volna, ha a házigazda, Feri a lelkemre nem köti, nehogy ilyen – olyan ürügyel, de elmaradjak. Feri gyermekkori jóbarátom. Utolsó éves közgazdász – jelölt, és jeles házibuli – szervező. Igaz, van lehetősége is szervezni: sokszobás kertvárosi családi házuk jókora kert közepén áll, nem kopog át tíz óra után semmilyen szomszéd, hogy "a zenét tessék kissé halkabbra fogni... ", a jókora nappaliban van hely bőven, s van a földszinten s az emeleten is épp elég szoba meg zúg, ahova a több intimitást kedvelők olykor – pihenni – félrehúzódhatnak. Főleg vagy két éve, hogy a Feri édesapja, egy nagy építővállalat vezérigazgatója, elvált, s el is költözött a családi otthonból. Ám továbbra is elég nagyvonalúan gondoskodott volt családjáról. Feri alighanem örökölt valamit apja kiváló szervezőkészségéből, mert az általa összehozott házibulik mind jó hangulatban zajlottak, emlékezetesek maradtak. Volt alkalmam tapasztalni, ugyanis nemcsak Ferihez fűzött jó barátság, hanem pár héttel ezelőttig főleg Réka, a Feri húga miatt járogattam a házukhoz.

Hanem úgy egy hónapja aztán Réka bemutatta az új barátját: még csak azt sem mondhattam, hogy nagyon meglepett volna a dolog. Végül is számíthattam, számítottam is valami ilyesmire. Elvégre a Réka rendkívül csinos, élénk, társaságkedvelő lény, aki, akárcsak Feri, akkor érzi igazán elemében magát, ha zajlik körülötte az élet. Jómagam meg, frissen végzett geológusként az utóbi hónapokban elég ritkán nyitottam rájuk az ajtót: a munkám elég gyakran, és elég hosszú időre a nagyvárostól messzire végeztem. Tehát valóban számíthattam rá, hogy Réka a hiányomat előbb – utóbb valamiképp pótolja, ám ettől eltekintve persze, hogy elég rosszul esett a dolog. Tulajdonképpen ezért is nem mondhattam nemet most, a legutób, amikor Feri ismét bulira hívott: elvégre ő továbbra is jóbarátom, és barátom, vagy legalábbis jó ismerősöm a többi meghívott is mind. Azaz nem mind, Feri ugyanis, s ez nem mindennapi szervezőkészségének egyik bizonyítéka, mindig vigyázott arra, hogy a meghívottak sohase legyenek pontosan ugyanazok: a társaság zöme mind régi barát és jóismerős, ám rajtuk kiívül volt mindig egy – két új fiú (és persze lány) is.