Sarki szerelem

A lány pontban tízkor érkezett minden nap. Nem sietett mint a többi lány a placcon. Más volt. Mindig elegáns, szinte már nem is kurvás. Szép szőke haja mindig csinos frizurába fésülve, A ruhája finom, mindig makulátlanul tiszta, szinte már nem is kurvás. Hidegben rövid bunda alól villantak elő hosszú combjai.

Péter minden este gyorsan megvacsorázott, lefürdött, aztán leült az ablak elé, és nézte a lányt. Volt egy távcsöve is, de nem nagyon használta. Csak a pasasokat nézte meg vele, ha túl tolakodóak voltak. Amikor aztán elvitték a lányt, elképzelte, hogy mi is történik. Szinte percre pontosan tudta, hogy mikor jelenik meg újra a sarkon. Aznap este egy kicsit többet engedett meg magának mint máskor. Lement a sarki vendéglőbe ünnepelni, mert épp fél éve leste meg a lányt. Ráksalátát evett előételnek, utána húsleves és vadasmarhát rendelt, majd desszertnek egy szelet tortás. Az egészet nyakon öntötte egy üveg száraz fehérborral. A másik két lány, akik az utcában árulták magukat, is ott vacsoráztak. Hangosan beszélgettek, és Péter meghallotta, hogy az ő kurvájáról beszélgettek. Végre megtudta a nevét. Viviennek hívták. A lányok féltékenyek voltak rá mert jobban ment neki az üzlet mint nekik.

A fürdőnek is megadta a módját. Halk zenét tett fel, és egy félórát ült a vízben. Dühös lett magára, mert majdnem elkésett. Gyorsan odatett egy poharat az ablakmelletti kisasztalra, és finom gyöngyöző töltött bele magának, és leült. A lány akkor fordult be a sarkon. Fekete testhez simuló kisestélyi volt rajta. Péter a szeméhez emelte a távcsövet. A lány arca finoman, diszkréten volt kifestve, mint mindig. Odaköszönt a másik két lánynak, aztán nekitámasztotta a hátát a szürke falnak, és várt. Az étteremből kijött egy alak, és dülöngélve elindult a lányok felé. Megállt a sarkon és oda szolt nekik. Azok pedig kinevették. A odalépett Vivienhez és ügyetlenül megcsókolta, aztán egy csomó pénzt vett ki a zsebéből, és a lány mellei közé gyűrte. Vivien kivette és kedves mosollyal visszarakta a férfi zsebébe a bankókat. Az megvonta a vállát, és elindult a villamosmegálló felé.

Egy magas középkorú ember jött az utcán, karján hatalmas dobozt cipelt. Úgy nézett ki, mint aki a házassági évfordulójára megy haza. Vivien előtt megtorpant, és odalépett hozzá. Pár szót váltottak, aztán a lány belekarolt a férfiba, és elsiettek. Péter pedig elgondolta, hogy sietve mennek föl a lépcsőn Vivien lakásába. A férfi odaadja a kialkudott pénzt, majd megkéri a lányt, hogy vetkőzzön le gyorsan. A takarót sem hajtják fel, úgy dönti le az ágyra a lányt. Gyorsan beléhatol és pár mozdulattal elélvez. Nem is. A második férfi kocsival jött. Magas elegáns férfi volt. Kiszállt figyel oda, hogy a másik élvezi-e a játékot, vagy nem. Hisz csak egy kurva. Pétert elöntötte a düh. Elképzeli, ahogy szenvtelenül felhúzza a férfi a czippzárt a nadrágján, fogja a csomagot, amit a feleségének visz, és már szalad is le a lépcsőn. Vivien két perc múlva nekidőlt a ház falának, Péter pedig nagyot húzott a . A kocsiból úgy tárgyalt a lánnyal, aztán mikor megegyeztek kinyitotta neki a kocsiajtót. Péter behunyta a szemét, és látta ahogy befordul a kocsi az utca végében lévő parkolóba. Végig megy a sorok közt, és megáll egy sötét helyen.

A férfi lehúzza a sliccét, és előveszi a szerszámát. Vivien ráhajol, és a nyelvével izgatja. Aztán mikor már merev lehúzza a bugyiját, felhúzza az óvszert a férfi szerszámára és beleül. Lassan mozog rajta, aztán egyre gyorsabban. A férfi simogatja a hátát, és csókokkal halmozza el a nyakát. Lassan elnyújtva élvez. Azután kocsival visszahozza a lányt. Kinyitja Péter a szemét. A lány akkor száll ki a kocsiból. A harmadik egy vagány volt a vásárcsarnokból. Megcsipkedte a másik két lányt, aztán odament Vivienhez. Magához húzta és belecsípett a fenekébe. Vivien mutatta, hogy előbb pénzt kér. A férfi durván ellökte magától, fogta a másik két lányt, és elment velük. Ekkor fordult meg Péter fejében először, hogy fölviszi a lányt. Fölvett egy nadrágot meg egy pólót a háziköntöse helyett és lement, ám mire kilépett a ház kapuján, a lány már sehol sem volt. Szomorúan kullogott vissza. Töltött magának a , és várt. A két lány úgy látta, hogy nem jön már vissza, ám Vivien is soká elmaradt. Egyszer csak befordult a sarkon és megállt a szokott helyén. Péter megint lesietett, de most szerencséje volt. Átszaladt a lányhoz, és megszólította.
– Jó estét Vivien kisasszony. Volna kedve az éjszaka hátralevő részét velem eltölteni?
– Örömmel Péter. – mosolygott rá a lány.
– Maga tudja a nevemet? – nézett rá Péter.
– Igen. Kíváncsi voltam rá. Mondák a lányok, hogy figyel onnan. – mutatott a lány az emeleti ablakra.
– Ne haragudjon, nem akartam bántani ezzel.
– Semmi probléma. Engem is szórakoztatott.
– Mennyiért jön fel?
– Egész éjszakára egy tízes.
– Akkor megegyeztünk. – karolt bele Péter, és megindultak a ház felé. Lassan ráérősen mentek fel a lépcsőn, aztán az ajtóban a férfi előre engedte a lányt.
– Szép itt. – nézett körül a lány a lakásban. Aztán odalépett az ablakhoz. Felvette a látcsövet, és végignézett vele az utcán.
– Kér egy pohár ? – kérdezte a férfi. A lány elfogadta. Koccintottak.

Aztán Péter hirtelen átkarolta és mohón megcsókolta. Felkapta a karjába és vitte az ágyhoz. Mohón vetkőztették egymást, és a férfi megértette, hogy a lány is szerelmes belé. Beleszeretett, mert érezte, hogy a férfi aki leskelődik utána törődik vele, és mert izgatta a színjáték. Mohón, gátlások nélkül szerették egymást. Csak hajnal felé csendesettek el. A lány mélyen, édesen aludt. A hajnal első sugarai rávetültek a takaró fölött lévő karcsú combjára. Péter pedig szomorú lett. Nem tudta még, hogy hogyan tartsa meg ezt a beteljesedett csodát.