Változó körülmények

I.

Évát néhány hete ismertem meg. Fantasztikusan vonzó lány volt, kívántam minden porcikáját. Azaz: csak kívántam volna. Együtt járásunk már bőven abba a stádiumba ért, amikor mindketten akartuk egymással a szexet. Csak éppen nem volt hol.

Ugyan találkoztam már a szüleivel, de azt tudtuk hogy egyenlőre még nem néznék jó szemmel ha ott maradnék éjszakára. Én anyámmal éltem egy kis lakásban. Betegeskedett sokat szegény, állandóan otthon volt.

A helyzet már kezdett tarthatatlanná válni, egyre jobban tombolt bennem a vágy, de éreztem hogy a kedvesemben is. Legutóbb is a moziban, amikor a sötétben csókolóztunk, úgy tűzbe jött, alig bírtam aztán leállítani. De sajnos muszáj volt.

Vasárnap Éva nálunk ebédelt, jó volt a hangulat, amikor megszólalt a telefon. Anyám vette fel, hallottam is hogy diskurál valakivel de nem érdekelt különösebben. Hanem mikor letette a telefont!

– Kisfiam, Anna nénéd hazajött a kórházból, átmegyek hozzá egy kicsit.

– Menj csak, már úgyis befejeztük az ebédet, nagyon finom volt. – feleltem, és lélekben áldottam Anna nénit.

– Igen, finom volt. – mosolygott Évi is. – Ki az az Anna néni? Ne kísérjük el?

– A barátnőm, itt lakik két házzal arrébb. Ti maradjatok csak.

– Amúgy se lenne sok közös témánk. – szóltam, és reméltem hogy Évi nem erőlteti tovább az elkísérés dolgot.

Anyám után bezártam az ajtót. Nocsak, gondoltam boldogan, végre kettesben a szerelmemmel! Évi gyorsan feltalálta magát, mire visszamentem, ő már az ágyamon hevert és a tévét kapcsolgatta a távirányítóval. Külső szemlélő talán még elhitte volna hogy érdekli is a műsor, de én nem. Mellé heveredtem, szó nélkül kivettem a kezéből a kis szerkentyűt, és lekapcsoltam a tévét. Természetesen felháborodottan felém fordult, de mondani semmit nem tudott, mert csókkal tapasztottam be a száját. Mondanom se kell, szemernyit sem ellenkezett.

Jó volt végre úgy ölelni hogy csak kettesben voltunk, kizárva a lakásból az egész világ.

Egyre jobban bele is lendültünk az ölelkezésbe. Kezem olyan területeket fedezhetett fel, amikről eddig csak álmodhattam. Bár én úgy képzeltem hogy csak a blúzát gombolom ki, ott megállunk. De ahogy ráhajoltam az illatos, finom cicikre, a vágy tovább sarkallt, és egyik kezemmel felhúzva a miniszoknyát, a bugyi alá nyúltam. Kedvesem nem ellenkezett, sőt, nagy sóhajtásokkal nyugtázta mindezt, és próbált úgy helyezkedni hogy minél jobban hozzáférjek. Miközben a melleit csókoltam, egyik ujjam becsusszant a puncijába, mire Évi kéjesen felnyögött. Ez a nyögés aztán végképp elvette az eszem, annyira szerettem volna gyönyörhöz juttatni a kedvest. Tovább ingereltem hát odalenn, hol a csiklót dörzsölgetve, hogy mélyen felnyúlva a hüvelyében. Nem is maradt el a hatás, egyre nedvesebb lett a puncija, és egyre követelőzőbb.

Közben a kedves is igyekezett leszedni rólam a nadrágot, jelezve hogy a kézimunkám nem elég neki. Nem ezt akartam igazából, hisz alig volt időnk, bármikor hazajöhetett anyám. Valahol a tudatomban ott motoszkált a félelem, hogy bármikor szólhat a csengő. Talán emiatt volt hogy nem sikerült igazán a merevedés. pedig kívántam a lányt nagyon, szeretkezni akartam vele, addig amíg lehet. Éva közben teljesen bezsongott, őt láthatóan csak a gyönyör foglalkoztatta. Kezével addig ügyeskedett hogy mégis alkalmas lett a szerszámom a behatolásra.

Nagyon finom érzés volt a szűk puncijában lenni, amire úgy vártam már. Olyan régen vártam. Átkulcsolta a derekam a lábával, és mozogni kezdtem benne.

Két ellentétes érzés volt bennem. Egyrészt nagyon jó volt szeretkezni, hallani ahogy gyögdécsel alattam a kedves. Másrészt képtelen voltam ellazulni, hisz érzékeim egy része a csegő hangját lesték egyfolytában. Egyszerre lett volna fontos hogy bebizonyítsam a kedvesnek férfi vagyok, és az hogy mielőbb fejezzük be az aktust, amíg nem bukunk le. Nem is udtam már törődni a kedvessel. Próbáltam rá figyelni, de inkább arra tudtam csak figyelni hogy mindenképp elmenjek, és persze fülelni... fülelni...

Aztán nem bírtam tovább, nagy sóhajtással elélveztem a puncijába. Inkább megkönnyebbülés volt ez, hogy sikerült, és még az időbe is belefért. De valahol ott motoszkált hogy nem igazán figyeltem, vajon ő is eljutott-e a csúcsra?

Ez pedig meglehetősen pocsék érzés volt.

Rendbeszedtük magunkat, és egy kicsit még feküdtünk egymást átölelve az ágyon.

– Neked is jó volt? – kérdeztem bizonytalanul.

– Igen, persze. – jött a válasz. A hangsúlyból nem találhattam ki semmit.

Átkoztam magam, kár volt feltenni ezt a hülye kérdést, pláne most, amikor én magam is érzem hogy nem volt tökéletes a dolog. Valahol belül elszomorodtam, egyrészt hogy így sikerült az első, másrészt hogy talán ebből itél meg a kedvesem, és talán nem lesz több alkalom... más alkalom, kedvezőbb körülmények között...

II.

A következő pár napban nem tudtunk találkozni, és így még jobban bántott annak a bizonyos első alkalomnak a nagyonis kétséges sikere. Nem tudtam szabadulni a gondolattól hogy talán csalódást okoztam a kedvesemnek.

Aztán a legközelebbi randin váratlan meglepetés ért.

– Van egy hírem, aminek szerintem örülni fogsz – kezdte kedvesem. – Tudod az Ági barátnőmék elutaznak pár napra nyaralni, külföldre.

– Jó nekik. Csak nem ajánlották fel hogy tartsunk velük?

– Azt nem – mosolyodott el sejtelmesen Évi – viszont a Duna parton van egy kis víkendházuk, és ideadták a kulcsokat. Nyugodtan használhatjuk... ha van kedved...

– Van más választásom? – kérdeztem kaján vigyorral, de lelkem mélyén hatalmas megkönnyebbülést éreztem, ahogy a barátnőm szemébe néztem. Velem szeretne lenni! Ez a gondolat dörömbölt a fejemben, miközben magamhoz öleltem. Újra csodálatos lett minden.

Pénteken már a munkahelye előtt vártam a parkolóban. A kocsiban minden szükséges cucc, már csak ő hiányzott. Azonnal észrevettem ahogy kilépett a kapun, két kolléganője társaságában. Azok is fiatal lányok voltak, és egész helyesek, de Évi mellett nem rúghattak labdába. Dús szőke haját a meleg miatt feltűzte. A vékony fehér blúz valami csodálatos domborulatokat engedett sejtetni. A kis miniszoknya pedig nagyon jól kihozta a hosszú lábakat. Magas lány volt, majdnem olyan magas mint én, és igen feltünő jelenség. Még a szemüveg is kimondottan szexissé tette.

Egyszerűen tökéletes volt, de ezt még tudta fokozni amikor észrevett és elmosolyodott.

Az út nem volt hosszú, de a nagy melegben túl érdekes sem. nem tudom hogy ő mennyire izgult, én azért kicsit igen, mert ennek a hétvégének tényleg nagyon jól kellett sikerülnie.

Szép helyen volt a kis házikó, nádassal, kis benyúló stéggel, szóval egész romantikus vízparti hangulatunk lett. Bár az első dolog a sebtében való berendezkedés után egy gyors tusolás lett.

Mondta hogy először menjek én, addig ő még elintéz pár dolgot. De olyan sokmindent nem intézhetett, mert alighogy a hűsítő zuhany alá álltam, kinyílt a fürőszoba ajtaja, és belibbent Évi. Csak egy hosszú póló volt rajta, de elkerekedő szemeim előtt azt is lekapta, és szinte bocsánatkérő, ám mégis hihetetlen huncut mosollyal mellém lépett.

Fütykösöm persze azonnal harcra kész lett, ahogy ott állt tőlem centiméterekre, és a kezemben tartott zuhanyrózsa vízsugarát magára irányította. Rájöttem hogy ez jó játék, és hagytam hogy ő vezesse a kezem, ahogy akarja. Behunyt szemmel élvezte a dolgot, körbe fordult hogy mindenhol érje a víz. Közben nem átallott kicsit hozzám dörzsölődni, végsőkig fokozva a vágyam. Másik kezemmel símogattam ahol csak értem, nagyon gyengéden.

Mikor elég lett ebből, végül szembefordult velem, és végre megcsókoltam. Testünk összesímult, de felnézett rám. Amíg nem ismertem őt, nem is hittem hogy kék szemekkel is lehet ilyen csillogó-melegen nézni...

– Megágyaztam már... ott kényelmesebb lessz... – búgta.

Azt sem gondoltam eddig hogy a törölközés ennyire jó előjáték lehet. Pedig ez az volt, és szinte nem is vettem észre, hogy kerültünk az ágyba. Hihetetlen vágyat éreztem, de pontosan tudtam hogy most nem kell sietni, és most nem is fogunk elkapkodni semmit...

Végre nyugodtan végigcsókolhattam a testét, mindenhol ahol értem, időnként az érzékenyebb pontokra többször is visszatérve. Aztán csókolózni kezdtünk, én pedig ismét a punciját kezdtem izgatni a kezemmel, de most egészen addig amig az első orgazmus rá nem tört. Mikor aztán a gyönyörtől fátyolos tekintetébe néztem, tudtam hogy most jött el az idő. Szokásom szerint lassan mozogtam benne, és egy idő után alig hallhatóan suttogta a fülembe:

– Nagyon finom vagy...

Végre, épp ez kellett az önbizalmamnak, méginkább elhatároztam hogy most igazi gyönyört adok neki. A második orgazmusa, erősebb volt mint az első, de csak kis pihenőt kapott, és folytattuk ahol abbahagytuk. Hamarosan ismét egyre hangosabban zihált, éreztem hogy ismét a csúcsra fog jutni, de azt is éreztem hogy mindani akar valamit. Egyre hevesebben mozogtunk, zihálása, nyöszörgése fokozódott, míg a csúcsponton szinte sikítva tört belőle elő az a szó, amit már percek óta tartogatott magában:

– Szeretlek...!

Többet nem tudott mondani, de nem is kellett. Én is átadtam magam a beteljesülésnek. érzés volt az élvező kedvesem puncijába lövellni. De ennél több volt ez, hisz az a szó a lelkem símogatta. Azt hiszem, valahogy így képzeltem el mindig a tökéletes szexet.

Órákkal később kedvesem nyugodt álomba szenderült. Én is próbáltam kicsit, de a boldogság feszített. Muszáj volt kimennem, leülnöm a stégre. Beszívni az éjszakai vízpart illatát, hallgatni a békák koncertjét, nézni a ragyogó csillagokat. Ebben a pillanatban mindez az enyém volt. Ahogy bent az a nő is, akibe szerelmes voltam.

Amit akkor éreztem, az volt az igazi boldogság.