E-mail után élőben

Már egy hete alig tudok koncentrálnia munkámra. Egész héten csak a mail – emet lesem, mikor küldesz újabb kis örömkeltő üzenetet. Véletlenül akadtunk egymásra a Neten, először azt hitted valamelyik munkatársad szórakozik, aztán két napig kellett bizonygatnom, hogy nem így van. Közben társalogni kezdtünk. Egy hét alatt megtudtam mi a kedvenc könyved, zenéd, szórakozásod, mi az, amit ki nem állhatsz, mit kedvelsz, hogy tervezed a következő egy – két éved, és egy keveset az álmaidról. Mi mással is kezdhetnénk egy ismerkedést? Egyre többet foglakoztunk egymással, a vágyainkkal. Aztán az hatodik napon – ekkor már napi tíz – tizenöt, erotikától sem mentes levélváltásnál jártunk – felvetődött, hogy jó lenne személyesen is találkoznunk. Kétségekkel vegyes izgalommal várom a délutánt, ma van a Nagy Nap.
Itt állok a megbeszélt helyen. Pontosan érkeztem – bár már tíz perce sétálok a környéken, úgy időzítettem, hogy csak most érkeztem a találkapontra. Fürkészem a szembejövő lányokat, keresem vékony alakod, világos nadrág, sötét felső, kivillanó köldök, világító szürke szemek, tüsi fekete haj. Egyszerre látjuk meg egymást. A tekintettedben saját kavargó érzéseimre ismerek. Igen Te vagy az!
Izgatott mosoly, rövid bemutatkozás, néhány megnyugtatónak szánt mondat – pont ilyennek képzeltelek – aztán gyorsan beugrunk a kocsiba. A kis remegés lassan kezd elmúlni, megbeszéljük a programot, aztán a mail – ről már ismerős kérdések kerülnek sorra, közben alaposabban megnézzük egymást. Nagy csinos vagy, vidám, vagány, és ezek a varázsos szemek! A Citadella és a városnézés után a Gellérthegy apró kis zegzugos sétányait járjuk be, keresünk egy csendes helyet, ahol beszélgethetünk. Figyelemmel és megértéssel tekintünk egymásra, úgy csevegünk érzéseinkről, legbelső gondolatainkról, mintha ezer éve ismernénk egymást. Rohan az idő, ránk sötétedett. A balzsamos levegőjű, bódító nyárestében visszasétálunk az autóhoz. Igen Kedves, nekem is kellemes volt ez a találkozás. Bekapcsolod a rádiót, azt hiszem Madonna új albumáról a "The Powers of Good – bye" vagy talán a "Substitute for Love" szól, nem tudok igazán figyelni rá, ülünk a félig lehúzott ablakon kibámulva. Ettől a szép estétől nem lehet így búcsúzni! A karom a válladra téved, és Te kedvesen ráhajtod a fejed.