Nosztalgia

Van egy srác, akivel rettenetesen utáltuk egymást. Olyan szinten, hogy ahányszor összeakadtunk társaságban, mindig csak fikáztuk a másikat. A többiek teljesen ki voltak tőlünk akadva, mert mindig elmérgesítettük a hangulatot. Ez odáig fajult, hogy vagy egyikünket, vagy másikunkat hívtak csak bulizni, mert hajlamunk volt rá, hogy elcsesszük a hangulatot.

Sajnos megszakadt a társasággal a kapcsolatom, mert leérettségiztem és más városba kezdtem élni a nagybetűs életet. Az 5 éves érettségi találkozó jó alkalom volt arra, hogy a régi bandát is összehívjuk. Ment a szervezkedés, hol is legyen a buli, végül a régi nagy ellenségem nyaralója lett a kiszemelt objektum, ahol megejtettük a bulit. Volt, akikkel 5 év alatt is tartottam a kapcsolatot, de az ellenséget (hívjuk Norbinak) 5 év után először láttam. Azért erőt vettem magamon, és elmentem, elvégre nem kell nekem feltétlen beszélgetnem vele.
Azon a napon tipikusan júniusi fülledt meleg éjszaka volt. Nem is sok mindent vettem magamra, csupán egy világoskék trikót a fehér melltartó fölé, és egy könnyű orkán anyagú szintén kék nadrágot, amibe szerencsésen beleizzadtam, mire odaértem.

Már a buszmegállóból lehetett hallani, hogy igencsak nagy a buli hangulat. Csengetésemre senki nem nyitott ajtót, valószínűleg azért, mert meg sem hallották, viszont az ajtó nyitva volt, így nem zavartatva magam léptem be a házba. Mintha visszacsöppentem volna az 5 évvel ezelőtti jó kis bulis világunkba. Kati, egy nagyon kedves, még máig jó barátnőm vett észre és jött oda hozzám. A nyakamba borult, amit mások is észrevettek, és sorba odajöttek üdvözölni. Valaki egyből a kezembe nyomott egy üveg , jó hideg volt, hálásan kortyoltam belőle egy nagyot. Egymás szavába vágva egyszerre kezdtünk beszélgetni. Nem kellett sok idő, és mindenki egy helyen ült – állt, és a régi szép időket kezdtük el kitárgyalni. Bármennyire is jól éreztem magam, azért kíváncsi voltam, hol is bujkál a házigazdánk Már éppen kérdezni akartam, mikor bejött a kertből 2 srác. Az egyik az ex kedvesem volt, az első nagy O életemben, a másik pedig Norbi az – ellenség.

Teljesen el voltam hűlve attól, mennyire megférfiasodott Norbi (az exem mindig is az volt, nem hiába szúrtam ki már gimis koromban). Hosszú haját levágatta, most egy – két fürt göndörödött a tarkóján, és a tekintete is valahogy keményebb
lett. Veszélyes szikrák táncoltak benne, ahogy csúfondárosan rám nézett.