Kellemes ebédidő

Tulajdonképpen a legutóbbi találkozásuk óta más sem járt a fejében. Nagy gonddal öltözött aznap reggel, tetszeni akart. Pontosan érkezett a megbeszélt helyre, nem kellett sokat várnia. Amikor a férfi megérkezett, nagyon megörült. Egyszerűen jó volt vele. A férfi megint kedves volt, mellette igazán nőnek érezhette magát. A közeli étterembe készültek, de az ő zsebében a lakáskulcs. Összenéztek, és mindketten ugyanarra gondoltak. Fél óra oda, fél óra vissza? Munkaidő van ugyan, de nem veszik olyan komolyan az 1 óra ebédidőt.
Egyszerre változtattak irányt, mintha csak előre megbeszélték volna. Hazafelé alig bírtak magukkal, a külvilág megszűnt. A férfi keze a szoknya alá csúszott, és őt nem érdekelte, mit szól a többi utas a villamoson. Erősen szorította a vállát, majd a tenyere lejjebb csúszott a fenekére. Érezte, hogy a férfi máris kemény, ez az ő izgalmát is tovább fokozta.
Remegett a keze, ahogy a kulcsot a zárba tolta. A kabátja észrevétlenül csúszott a földre. A férfi hátulról ölelte át, nem várt tovább, tenyere a mellére simult, ő pedig az ölének nyomta a fenekét. Érezte a forró leheletet a nyakán, a hajában, a csípőjét markoló kezeket. Kilépett a cipőjéből, szembe fordult vele, elé térdelt, letolta a nadrágját. Kissé meglepődött, hogy nem kell sokat bajlódnia holmi cipzárral, alsóval. A férfi az ajtónak dőlt, a hajába markolt, és követelőzően tolta magát a szájába. Imádta ezt az érzést, ahogy keményen és mélyen nyomul a szájába. A nyelve munkába kezdett, a keze is besegített. Élvezte, hogy a másik élvezi, amit csinál. Egy pillanatra hagyta csak abba, amíg áthúzta fején a blúzát.