Kaland a strandon

Augusztus, és az én szabad életem utolsó hétvégéje van. A strand női napozójában fekszem a törülközőmmel letakart napozóágyon, természetesen meztelenül, és közben összevissza csaponganak a gondolataim. Élvezem az utolsó hétvégémet, amely még teljesen az enyém; kedden elkezdek dolgozni életem első munkahelyén. Milyen lesz majd? Milyenek lesznek a kollégáim? Boldogulok-e a feladataimmal?
Aztán az elmúlt két hónap eseményein futok végig. Mennyi minden történt ilyen rövid idő alatt! Felvillan előttem a diplomaosztás, a bankett, az utolsó éjszaka a koleszben, a könnyes búcsú Ancsitól, aki nem csupán a szobatársnőm volt három éven át, hanem... de ezt már elmeséltem. Furán működik az emlékezet. Egyes dolgok csak állóképként villannak fel, vannak rövidebb klipek és hosszabb kisfilmek is, hanggal vagy anélkül.
A tiszteletemre és jeles diplomám örömére adott vacsora: csak egy klip arról, hogy mostohabátyám (igen, ő, aki annak idején... de ezt is meséltem már) bemutatott a menyasszonyának.
Aztán egy kisfilm arról, ahogy mostohaapám átadja a szüleimtől rám maradt, és általa komoly vagyonná növelt örökségemet. És a végén a döntésem: a pénz egy kis részéből lakást veszek Sz. – ben, a városban, ahol ősztől dolgozni fogok.
Néhány állókép: megnézett és nem tetsző lakások sora. Aztán megint egy kisfilm, ahogy megtalálom az igazit, melyhez mostohaapám szerint féláron jutok hozzá.
Ismét állóképek és klipek sora. A bank, az ügyvédi iroda. A szerződés aláírása; a földhivatal; a tulajdoni lap másolata, rajta a bejegyzéssel: TULAJDONOS NEVE: M. Éva Arletta.
Megint otthon. A csomagolás. Bőröndök, ládák dobozok. A ruháim, könyveim, apró mindennapi tárgyaim, az eltett emlékek sorra eltűnnek a szobámból. A felpakolás a teherautóra. Az indulás. A megérkezés, a kipakolás, rendezgetés: mi hová kerüljön, hol legyen a helye. Az egyetlen új tárgy, ami nem a volt tulajdonos fiától maradt rám, és nem is otthonról hoztam: a számítógép. Mostohabátyám, ahogy kiválasztja nekem, ahogy programokat telepít rá, beállítja, bűvöli.
Aztán a búcsú a családtól. Mostohaapám búcsúszavai, és búcsúajándéka, a boríték, melyet csak távozásuk után nyithatok ki. És amelyben két papír van. Az egyik a társasház közös képviselőjének nyugtája, amely M. Éva Arletta közös költségének kifizetését igazolja egész decemberig. A másik pedig egy cetli mostohaapám kézírásával: Ha meg mered köszönni, megharagszom!