Láthatatlan kapcsolat

Koratavasz volt, én meg 16 éves. A metrón utaztam éppen valahova, amikor felszállt. Egyből megakadt Rajta a szemem, csak Rá tudtam nézni. Nem volt különösebben szép a mindennapos normák szerint, se nagy mellek, se darázsderék, semmi extra, de ami sugárzott Belőle... Nem buja erotika, nem, egyáltalán nem. Friss tavaszi üdeség volt, ami engem akkor rabul ejtett.
Nem szoktam megbámulni a nőket (najó... nem feltűnően:), de itt most leomlottak az illemszabta határok, csak néztem, mint barjú az újkapura. Én a széksor közepe felé ülhettem, ő pedig az ajtónál állt. Nem mertem megszólítani, csak a vágyat éreztem tisztán, hogy Vele legyek, hogy szerethessem, hogy megcsókoljuk egymást, hogy egybeolvadjunk.
Ő akkor még szerintem nem is vette észre, hogy mekkora vihart kavart bennem.
Nem tehetek róla, beindult a fantáziám, soha nem tapasztalt dolgokat képzeltem el Vele, mi lenne, ha a metróban csak mi ketten lennénk, akkor talán oda mernék menni Hozzá, talán meg merném szólítani, talán... De így csak bámultam, faltam a szememmel.
Persze ennél a pontnál már bizonyos szervem is igen komolyan ágaskodott, de szerencsére farmer volt rajtam, és nem volt annyira feltűnő. Szerencsére, mondom, és nem csak azért, mert eltakarta olyannyira nyilvánvaló érdeklődésem a többi utas elől, hanem azért is, mert finoman nyomta a durva anyag a farkam hegyét. Ez a jóleső érzés aztán arra sarkallt, hogy finoman, nagyon kis mozdulatokkal elkezdjem nekidörzsölgetni. Arra nagyon kellett vigyáznom, hogy mások ne vegyék észre, mert hát mégiscsak disznó dolog, de kezdtem magam jólérezni.