Miért lettem rabnő 1. rész

A nevem Zsófia, 26 éves vagyok és rabnő, egy mazochista ribanc. Elmondom, hogyan is váltam azzá.

Három éve kezdődött, egy nyári este. Hazafelé tartottam munka után. Aznap sokáig dolgoztam, mert másnaptól háromhetes szabadságra mentem, így már elég késő volt, sötétedett, de az utcai világítás még nem működött. Pár sarokra voltam már csak otthonról (pontosabban az albérletemtől), amikor a sötét járdán megbotlottam. Éppen egy autó mellett, melynek csomagtartójában egy férfi matatott. Majdnem hasra estem, de valaki hátulról elkapott. Ám nem segítő szándékkal: egy büdös rongyot szorított arcomhoz, amitől pillanatok alatt elvesztettem az .

Amikor magamhoz tértem, nem tudtam, hol vagyok, ám bizonyos jelekből arra következtettem, hogy egy mozgó autó hátsó ülésén fekszem. Kinyitottam a szemem, de semmit nem láttam, valami zsákszerűség volt a fejemre húzva. Próbáltam megmozdulni, de lábam össze volt kötözve, és kezem is hátra volt bilincselve. Megszólalni sem tudtam: számat egy erős ragtapaszcsík zárta le. Csak egy nyögésre telt erőmből, ám aki a kocsit vezette, meghallotta, mert hirtelen megállt az autó, és én ismét éreztem a büdöset. Megint elájultam. Még egyszer magamhoz tértem a kocsiban, de elrablóm ismét elkábított.

Amikor harmadszor is feleszméltem, már nem voltam megkötözve, fejemen sem volt semmi, szám se volt leragasztva. Teljesen sötét volt, csak valahol a fejem felett világított egy vörös pont. Amikor kicsit megmozdultam, észrevettem egy másikat is. Füleltem, de teljes csend vett körül. Fogalmam sem volt, hol is lehetek. Arra hamar rájöttem, hogy egy kis szobában, pontosabban cellában fekszem egy szalmazsákon. Azt is kiderítettem, hogy az a másik piros pont egy WC – kagyló felett világít. A kagylón nem volt ülőke, csak a csupasz csészére lehetett ülni. A WC mellett egy falikútból tudtam langyos, állott vizet ereszteni, hogy ihassak és valamennyire tisztálkodhassak. Könnyű nyári szandálom nem volt rajtam, és hiányzott órám meg nyakláncom is. Táskám sem volt sehol, ugyanakkor ruhám érintetlen volt, és amennyire meg tudtam állapítani, meg sem , miközben nem voltam magamnál. Nem tudtam mire vélni az egészet.