Dick és Dicky

Kibírhatatlanul izgató látvány! Gyönyörű tahiti lányok egész csapata lejt fergeteges hastáncot a kör közepén vérpezsdítő dobszóra. A falu minden tagja itt van az ünnepségen, melyet Hiti – Hiti király rendezett a Bounty hajó kapitánya, mint az angol király küldötte tiszteletére. Őfelsége azért küldte ide a Tahitira William Bligh kapitányt a Bounty hajón, hogy kenyérfa palántákat gyűjtsön, s szállítson Jamaicába. Bligh kapitányt láthatólag nem is érdekli semmi más. Unottan, sőt méla undorral szemléli a csodaszép táncosokat. Mélységesen erkölcstelennek találja a fénylő, sima, és majdnem meztelen női és férfitesteket, amint feszes, fiatal testüket rázva, kifejezik egymás iránti szenvedélyüket. Ha nem lenne súlyos sértés, és nem kockáztatná küldetése sikerét, itthagyná az egészet, és visszamenne az öbölben horgonyzó hajóhoz. Pedig milyen készségesek a lányok! Sorra odalebbennek a kocsányon lógó szemű, kiéhezett angol tengerészekhez, s miután nyakukba virágfüzéreket akasztanak, a tánctérre, vagy egyenest a falu szélén húzódó bokrokhoz vezetik őket.
Csak énvelem nem foglalkozik senki... Igaz, fiatal vagyok még, 17 éves, és bevallom, soha nem érintettem még nőt. Pedig oly erős vágyak gyötörnek állandóan! Úgy vágyom már egy szeretőre! És voltam már szerelmes is! Otthon, a bristoli kikötőben beleszerettem a bordélyház legszebb leányába. Persze sosem volt pénzem, hogy legalább egy órára az enyém lehessen, de állandóan őt lestem, csodáltam, sőt egy kocsmai mulatságban táncoltam is vele, és ő nagyon kedves volt hozzám. Megcirógatta rakoncátlan hajamat, és ilyet súgott nekem:
– Csinos fiú vagy te, Dick! Kedvem lenne megtanítani téged egyre – másra!
Mikor pedig szerelmet vallottam neki, nem nevetett ki, sőt, mivel megszánt, hogy szűz vagyok, be akart csempészni engem kis szobájába, hogy valóra váltsa ígéretét. Torkomban dobogott szívem, ahogy kézenfogva húzott maga után, de féltem is, mert nem tudtam, mit is kell majd tennem, hiába nyugtatgatott szerelmem, hogy majd ő mindent megmutat. Ámde a ház asszonya, a Madám meglátott minket, és rettenetesen rikácsolva elzavart engem azzal, hogy meg ne lásson a környéken sem!

Beteljesületlen szerelem égette sokáig szívemet, majd elkeseredésemben elszegődtem a H. M. S. Bounty – ra hajóinasnak. Ha tudtam volna, hogy Bligh parancsnoksága alatt ez maga a pokol, messze elkerültem volna! Bligh ott gyötörte a legénységet, ahol csak tudta. Még tisztjeit sem kímélte. Pedig milyen rendes fickó például Christian Fletcher, az első tiszt! Igaz, ő is egy gazdag ficsúr, és láttam, amint induláskor egy gyönyörű nő kísérte ki a kikötőbe. Úgy hallottam, minden ujjára jut egy ilyen nő. És mégis rendes velem Fletcher, és megértő. Hogy eltávolítson Bligh útjából, szinte állandóan felküldött a főárboc kosarába, csak jelezzem, ha megpillantom úticélunkat, Tahitit.
Érdekes, most sehol sem látom Fletchert, pedig az előbb még ott ült szemben, nyakában virágfüzér, két oldalán lányok enyelegtek vele, köztük Hiti – Hiti lánya Maimiti az udvarhölgyeivel, s cinkos mosolyt eresztett el felém, valahogy így: Hey Dick, miért búslakodsz ott egyedül?
Csakhogy nagyon félénk vagyok, és a lányok itt is többre értékelik a gátlástalan fickókat, például azt a szemét Smith matrózt, aki odvas fogait meresztve viháncol a lányokkal, és szemérmetlenül fogdossa őket. Nem mintha én nem szívesen tenném ugyanezt, de hát nekem nem jött össze.
Azt hiszem, nem bírom tovább, könnyítenem kell magamon, oly izgatott lettem ettől a rengeteg lánytól, kik oly szépek, kívánatosak. Fergeteges hastáncuk láttán káprázik a szemem, és alig tudom takargatni dákóm meredezését az egyszál vékony tengerésznadrág alatt. Nem mintha a többiek olyan nagyon takargatnák! A bokrokból pedig buja sikkantások és durva röhögés hallatszik. Bennem is tombol a vágy, de szemérmesebb vagyok annál, semhogy mások előtt csináljak ilyesmit.

Ha kint vagyunk a tengeren, fent az árbockosárban csak magam vagyok, Dick. Illetve csak hű barátom van velem, Dicky, az... izé... szóval a fütykösöm.
Esténként gondolataim elkalandoztak elhagyott szerelmem felé. Ilyenkor, mikor a Hold sugarai ferdén érik a Csendes – óceán hullámait, s ezüstösen csillognak a habok, elönt a romantika. Orrom a sós tengeri levegőt szimatolja kitágult cimpákkal. Elképzelem, mi lenne, ha mégis összebújnék Vele, a kikötői szajhával... Hogy átölelem, s ő viszontölel. Kezeim megérintik csinos orcáit. Lesiklanak nyakára, vállaira. Ő is viszontsimogat, megérinti vállaim, nyakam, melleim. Lesiklanak kezei egészen a hasamra. Mivel sajnos egyedül voltam az árbockosárban, éppúgy, mint a nagyvilágban is, magam próbáltam meg, milyen lehet az érintés eme helyeken. Így is csodás. Fantáziámmal megtámogatva olyan izgalomba jövök így is, mintha az Ő kezeit érezném. Vagy legalábbis azt hiszem, hogy olyan, hiszen soha sem éreztem a valóságban. Az izgalom gyorsan végigfut rajtam, és noha még csak combhajlatomnál tartok, Dicky máris meredezik, pedig még hozzá sem értem a kezemmel. Nem is sietem el a dolgot, hisz oly izgató a simogatás a hasamon, combjaimon. Bárcsak itt lenne Ő, s csókolhatnám ajkait! Ehelyett számat belső könyökhajlatomba tapasztom, és az ottani finom bőrt érintgetve, nyalogatva nyelvem hegyével, azt képzelem, mintha az Ő ajkai csókolnának vissza. Egészen beleszédülök a finom csiklandós érzéstől! Végül nem bírom tovább, és a jobbkezem, az ügyesebb, körülfonja dákómat, mely forrón, lüktetőn simul markomba. Óh, mily kéjes érzés megszorítani, amitől még keményebben meredezik! Hát még, mikor lassú mozdulatokkal végigmasszírozom őt, a tövétől egész a végéig. Előbb lassú, direkt tétova, majd egyenletesebb húzásokkal szoktam kezdeni, majd, mikor felépült az a kéjes érzés, kissé változtatok a ritmuson. Szeretném elképzelni, milyen lenne, ha szerelmem testébe merülhetnék, de nemigen sikerül. De azt hiszem, valahogy egész más lehet, ha a kedvesem forró, nedves puncija körbeveszi Dickyt. Biztosan finomabb, mint a mégoly ügyes kezem fogása rajta. Dehát pont ez az, amire oly hiábavalóan vágyakozom! Ehelyett marad kemény férfiasságom a tenyeremben, mely így is oly izgató, ujjaim körülzárják, s immár két kézzel dolgozom rajta. Egészen lehúzom róla a bőrt, és duzzadt makkom sima bőrét érintgetve, az alatta körbehúzódó árkot simogatva szikrázó érzéseket élek át. A hegyén megjelenő tiszta cseppeket szétdörzsölöm, és egész farkamat sodorgatom tenyereim között, máskor meg lágyan csavargatom a hegyét, mint egy borosüveg dugóját! Szerteáradó gyönyörhullámok öntenek el, ahogy húzásaimat egy ritmusba állítom a gyönyörhullámokéval. Egymást erősítve csapnak mind a mozdulatok, mind pedig a kéj egyre magasabbra! Ilyenkor annyira eszemet vesztem, hogy egyszer megtántorodtam, és majdnem lezuhantam a fedélzet deszkáira. Azóta egyik karomat a kötélzetbe fűzöm, és gondolataimat újra szerelmemre terelve, mozdulataimat többé nem visszafogva, elérek oda, ahonnan már nincs visszaút, majd néhány végső, vad mozdulattal akkorát élvezek a levegőbe, hogy egy csepp se jut belőle le a fedélzetre, mindet elviszi az erős tengeri szél, görcséből felszakadó mély sóhajommal együtt.
Egyszer, mikor éppen ernyedten összeroskadva pihegtem az átélt kéj hatása alatt, meg – megborzongva az átélt gyönyör utórezgéseitől, hirtelen hevesen összerándultam, amint valaki felkiáltott hozzám lentről:
– Hey Dick, are you all right up there?
A lélegzet bennemszorult, nem találtam szavamat, ahogy így rajtakaptak, ámbár lentről nem látni semmit. Azt hiszem, a kéj hatására hangosabb voltam a kelleténél, és lent meghallották.
– I... Well... I don't... I never... YES SIR! – Jött meg végre a szavam, mikor felismertem, hogy Fletcher volt az. Ő volt az ügyeletes tiszt, mindenki más aludt odalent.
– OK, Dick, sose szégyelld! Ne hidd, hogy nekem van jobb ötletem... Remélem jólesett neked. De várj csak, ha majd megérkezünk Tahitire! – szólt fel cinkos hangon.
Hát ilyen rendes fickó ez a Fletcher! Nem szégyenített meg! Tűzbe mennék érte.
Nem bírom tovább, félrevonulok a bozótba. Senki sem törődik velem amint eloldalgok, és keresek egy nyugodt zugot magamnak. Megoldom nadrágom madzagját, és előveszem Dickyt. De alig néz körül a világban, alig kezdek hozzá, kuncogás hallatszik közvetlen közelből. Rémülten rakom el a micsodámat, és tágranyílt szemem a bokrok között két karcsú, izmos, felhúzott, meztelen női combot pillant meg. És a két comb között... jól látok? Fletcher fejét, amelynek tetején szokásos piperkőc frizurája most zilált. A lány, aki nem más, mint Hiti – Hiti lánya, kéjesen borzolgatja azt, miközben barátom lassú, mély mozdulatokkal nyalogatja Maimiti punciját. Visszahúzódnék én, de a homokba gyökereztek lábaim, s csak nyeldeklek sóváran, amint tágranyílt szemmel bámulom a jelenetet. Maimiti észrevesz, és bár nem látszik haragosnak, Fletcher megérzi, valami történt, és mikor szenvedélytől elborult tekintetét felemelve végül felismer engem, feddőleg így szól hozzám: – Dick, az rendben van, hogy barátok vagyunk, de most igazán magunkra hagyhatnál egy kicsit minket! Így is alig tudtam attól a... szóval a kapitány úrtól elszökni, csak hogy... váltsunk pár szót Maimitivel!
Csoda, hogy képes voltam egyáltalán megszólalni, mert közben lenyűgözött Maimiti puncijának látványa, amelyhez hasonlóban sosem volt részem. Sose hittem, hogy ilyen nagy fodros... izé... szirmok legyenek egy nő punciján.
– Öö Ppp.. persze, csak engedélyt akartam kérni távozásra, uram... – nyögöm ki a szánalmas kifogást.
Fletcher erre szó nélkül visszahajolt a lány ölébe, s csak elegáns kézmozdulattal jelezte: az engedély megadva. Maimiti pedig egy utolsó, mosolygós pillantást vetve rám, behunyta szép szemeit, s átadta magát a szakértő nyelv simogatásának.

Sarkon fordultam, s meg sem álltam egy elhagyatott bokorig.
Már éppen sikerült Dickyt újra felélesztgetnem az előbbi ijedelemből, amikor megint visszafojtott kacagást hallok, és ezúttal ímmár űzött vadként körbetekintve a bokrok mögött egy kávébarna, sima női tomport, rajta a tahiti lányok jellegzetes fűszoknyáját látom megvillanni. A lány megláthatott engem, és alighanem azt is, amit pedig nem szoktam mutogatni. Arról nem beszélve, amit éppen csináltam vele... Úgy száz lábbal odébb megállt, visszanézett, és ajkán mosollyal továbbfutott. Egyrészt majd elsüllyedtem a szégyentől, másrészt volt benne valami hívogató. Meghúzva nadrágom madzagját, utánafutottam. Cikcakkban szaladt, izmos vádlija villogott a délutáni fényben, barna talpacskái hófehér korallhomokot vertek föl. A hegyek felé tartott. Én utána. Meg se kottyant neki az emelkedő. Én is mezítláb voltam, mint mindig, de talpaim a fedélzet deszkáihoz szoktak, és a kötélzet megmászásához, nem pedig az itt helyenként éles sziklákhoz. Ő pedig, akár egy zerge, úgy szökellt föl a meredek ösvényen, aminek létezése eddig titok volt előttem. Már magasan járhattunk, de valami űzött, hajtott utána, ő pedig bevárt, mikor lemaradtam, ám utolérni nem hagyta magát. Aztán egyszer valamiben elbotlottam, elvágódtam, és szem elől tévesztettem őt.
Feltápászkodtam, s kissé tétován továbbindultam. Nem tudtam, mi vár rám abban a kis ligetben, ami előttem terült el.

Széthajtva az ágakat, mesebeli látvány tárult elém. A lány ott ült egy virágokból vetett ágyon, ezt sűrű bokrok vették körül, csak egy irányba, az óceán felé volt kilátás.
– Én lenni Teehuteaunua – mondta a lány, egy királynői mozdulattal közelebb hívott, s leültetett maga mellé.
– Az én nevem Dicky... akarom mondani: Dick! – nyögtem ki.
– Nem félni, vendégem lenni. Ez hegyi királyság, ti nem tudni erről – mosolygott bíztatón.
A mellette levő tálból valami fura gyümölcsöt adott, fura, kesernyés – édeset. Egymás szemébe nézve ízlelgettük. Látván bátortalanságomat, elmosolyodott, és egy puszit lehelt ajkamra. Úgy megilletődtem, eszembe se jutott visszacsókolni először. De hívogatón kinyílt szája mégiscsak meghozta bátorságomat, és először tétován, majd erősebben hozzátapadva, megcsókoltam. Ajkain ott vibrált még a keserű gyümölcsíz, de egyre édesebb lett. Hol volt ehhez képest a saját könyökhajlatom csókolgatása! Puha, meleg, párás ajkai mámorítóak voltak. Ettől az első igazi csóktól úgy repesett a szívem, úgy dagadt a mellem, hogy akadozott bennem a levegő, végül, majdnem megszakadva, nagyot sóhajtottam.
Most komolyan nézett rám, s kinyújtva kezét, megérintette pírban égő arcomat, nyakamat, s lejjebb haladva megsimította vállaimat. Ráhajtottam kezére fejemet. Míg én lágyan rátapasztottam számat, a másik kezével mellemet simogatta. Teehuteaunua kedvtelve játszott mellbimbóimmal, sőt lejjebb ment, és a köldököm körül megborzolta a szőrömet. Majd két kezével átölelte derekamat, és megérezvén várakozását, én a kebleire tettem kezeim. Kiszáradt szájpadlással nyeltem nagyokat, és alig tudatosult bennem, hogy végre igazi, sőt a legtökéletesebb keblek azok, miket körbesimogatok, bimbóit csipkedem. Eleinte tétovázva, majd megérezvén bőrét, bimbói kemény bökését, magamhoz öleltem őt, magam is meglepődvén vakmerőségemen. De ő olyan természetes, olyan hívogató volt. Szinte szikrázott bőrünk, ahogy összekapaszkodtunk. Nem is tudtam a csókra figyelni, mert minden érzékemet kitöltötte az, hogy így a karomban éreztem sima, illatos, lágy, s mégis izmos testét.
Közelebb fészkelődtünk egymáshoz, összeértek combjaink. Ekkor elemi erővel tört rám a vágy, noha még mindig nem akartam elhinni, hogy ez a leány valóság. Pedig az volt, feszes combjai hozzásimultak az enyémhez. Dicky ezt nem bírta tovább, és felágaskodott laza vászonnadrágomban. És amint tovább ölelkeztünk, játszott egymással szánk, mellemet finom ujjak cirógatták, melyek időnkét mélyebben elkalandoztak nadrágom dereka felé is, én kínnal, s zavarban éreztem meg, hogy a nadrág elején kis nedves foltocska jelenik meg. Nem tudtam, mit tegyek, mert szégyelltem ez előtt a lány előtt, vajon mit gondol majd? De ez megoldódott, csak éppen még nagyobb zavarba ejtett, ami következett. Ugyanis, bár az én kezemet finoman ráhúzta az ő csípőjére, és én eleinte tétován, de most már tüzesebben simogattam feszes kis fenekét, sőt sokkal forróbb ölét is, mégis váratlanul ért, mikor Ő megtalálta nadrágom derekán a masnira kötött zsineget, és kioldotta. A nadrágomat immár semmi sem tartotta, csak mivel a sarkamra ülve térdeltem, nem esett le. Ő azonban lesimogatta fenekemről, és bár megakadt a kíváncsian ágaskodó Dickyn, Ő szépen kiszabadította. Lenézett ágyékomra, majd csillogó szemmel rám nézve unszolt, állnék már föl, hogy levehesse végre ezt az alkalmatlan ruhadarabot. Arca az alkonyati fényben még bronzosabban ragyogott.
Na persze! Mikor a tahitiak szerelmesen összeölelkeznek, csak kioldják azt a színes kendőt a derekuk körül, amit pareunak hívnak, és máris meztelenül borulhatnak össze. Nem volt mit tenni, felálltam, kiléptem nadrágomból, ő pedig leoldotta a szoknyáját. De nem élvezhettem még a látványát, mert ő lent térdelt, fejmagasságában pedig ott meredezett feléje Dicky, és én olyan zavarban voltam, hogy a lassan sötét ibolyakékre váltó égre emeltem tekintetemet, és remegő térdekkel vártam.
Ekkor megéreztem ujjait, amint megmarkolják Dickyt. Megremegtem. Ilyet soha nem éreztem. Csak a saját kezemet. De ez más volt. Teljesen más, mint mikor én simogatom. Vibráló volt, el is rántottam magam, majd vágyakozva visszaadtam a kezébe. De ő egyelőre nem folytatta a dolgot, hanem lehúzott maga mellé, és hanyatt fektetett.
– Nem lenni soha wahinéja fehér fiúnak? – kérdezte tőlem mosolyogva.
– S.. soha... nyögtem ki nagy nehezen.
– Nem félni. Teehuteaunua segít neki. Tetszik neki fiú. Nem gondolni semmire! – súgta fülembe, és simogatni kezdett nyakamtól egészen a combjaimig. Valahogy sikerült ellazulnom, a vadul vibráló vágyhullámok kisimultak, egyenletesebbé váltak bennem. Nem szégyelltem magam többé, átadtam magam neki. Mesterien bánt velem.
Finom ujjai most felsiklottak combomon, s megérintették golyóimat, de csak épphogy megemelték. Erre azok, a meleg ellenére felhúzódtak, Dicky pedig megremegett. Attól féltem, menten elsülök, de azért mégsem. Mikor pedig felsiklottak finom ujjai Dickyre, megrándultam ugyan, de valahogy mégis éppencsak megálltam megint. Viszont a lány észrevette, milyen kínban vagyok emiatt, de megintcsak titokzatosan mosolygott.
Először is elengedte Dickyt, fölém térdelt, s kinyíló puncijához húzta kezemet. Megint elszégyelltem magam, mert hiába képzeltem el magányomban számtalanszor, mi mindent teszek majd életem első szerelmeskedésénél, most sorra lemaradtam a dolgokról. De Ő nagyon türelmes volt. Kicsit vezette ujjaimat, és ekkor, mikor hozzáértem forró, nedves szirmaihoz, megértettem, mit jelent az, hogy valami igazán sima. És azok az ide – oda hajló kicsi szirmok, tiszta, síkos nektárral borítva! Kívül feszes külső ajkai voltak, és csak így, hogy fölém térdelt, nyílottak ki. Mint mikor egy nagy érett szilvát kettétörünk, és a kinyíló belsejéből édes lé csordul elő, amit gyorsan lenyal az ember, olyan gusztusos.
De nem mertem mozdulni. Csak ujjaim kalandoztak ott, és Ő hagyta, csak kicsit ringatózott előre – hátra, s hozzásimogatta magát kezemhez. Mikor úgy mozdult, megéreztem valami kicsi, de kemény pöcköt. Újra megkerestem, és meglepődtem, mikor felsóhajtott, mikor hozzáértem. Azt hittem, rossz neki, de nem, inkább jobban kezemhez nyomta magát. Aztán, ahogy ott ügyetlenkedtem, fogta kezemet, és úgy irányította, hogy körözzek a kis pöcök körül, és néha finoman érintsem meg a tetejét. Ilyenkor mindig újra felsóhajtott. Aztán úgy mozdult, hogy középsőujjam becsusszant egy résbe. Megdermedtem, és mozdulatlanná váltam. De ő lassan beleereszkedett ujjamba, ami elmerült teste forró alagútjában. Éppcsak ujjnyira. Bent finom redőket éreztem, pici rándulásokat, és sok – sok nektárt, melyből egy kicsi a tenyerembe is jutott. Alig voltam tudatomnál, de mégis jót tett mindez. Mert így figyelmem elterelődött Dickyről, és noha továbbra is kőkeményen állt, nem akart egyből elsülni.
Ez azonban újfent előtérbe került, mikor Teehuteaunua megint kézbefogta, és húzogatni kezdte. Finom kis ujjai alig érték körül, annyira megduzzadt. Az eleinte enyhe zsongásból egyre erősebb kéjérzés lett, főleg, mikor a kapucni lekerült Dickyről. Amint a lány egészen lehúzta a bőrt, és lent kissé meg is feszítette, azt hittem, mindjárt lövök egyet, mint egy tűzköves muskéta, aminek kakasát már alaposan felhúzták, és épp a ravaszt birizgálják. Ám a lány nem elégedett meg ezzel. Fölém kerekedett, és noha megpróbáltam felkelni, ő szelíden visszadöntött engem. Lassan, finom kezeivel beirányította Dickyt oda, amely helyen soha nem járt még. Csak az mentett meg a szégyentől, hogy ez az érzés megint elterelte figyelmemet, és arra koncentráltam, hogy mit érzek ott belül. Más volt, mint a kezem érzése, más volt, mint az ő keze érintése, más volt, mit bármi, amit eddig éreztem. Semmi sem pótolta azt az érzést, mikor először elmerültem benne.
Ezután a lány pihenni hagyott kicsit, és csókjával számra terelte a gyönyöröket, hosszú hullámos fekete haja elborított. Majd arcomat simogatva megkérdezte:
– Jól érezni magát Teehuteaunuával?
Nem tudtam megszólalni, de nem is várta. Csókolóztunk még, aztán ő mozogni kezdett rajtam. Ez megint elborított gyönyörrel. Már lemondtam arról, hogy bármit is irányítsak, de a lány kezébe vette a dolgokat. Felegyenesedett, és hátranyúlt. Azt vettem észre, hogy lenyúl egészen a golyóim mögé. Ez is fura, de kéjes érzés volt, de nemcsak ezért tette. Hanem, mikor lovaglása közben, nem bírván tovább tartani magam, lélegzetem hevesebbre váltott, szememet behunytam, hasam izmai megfeszültek, és megéreztem magamban odabent, hogy az összes energiám, nedveim összegyűlvén kitörni készülnek, egyszer csak azon a ponton, ami a golyóim mögött van, és ameddig Dicky éppen beér, és véget ér keménysége, a lány, ujjának meglepően erős nyomásával egy pillanat alatt megállította ezt. Közben rám figyelt, és mikor szemeimet meglepődve nyitottam az égre, az ő kérdő, elnéző, kihívó tekintetével találkozott, és megértettem, sokkal tapasztaltabb e dolgokban, mint valaha is gondoltam. Anélkül, hogy fájt volna a dolog, vagy Dicky zokon vette volna, elmúlt a kitörés fenyegető veszélye, Dicky csodálkozva, de keményen állt tovább, és mikor Teehuteaunua tovább mocorgott rajtam, egész más volt minden. Percekig tartott, lassan újra növekvő gyönyörben, míg megint odajutottam, ahonnan elvileg nincs visszaút, de egy újabb nyomás a szakavatott ujjacskáktól, és kicsit megint lenyugodtam.
Látván ezt, a lány finoman elvált tőlem, mosolyogva nézett, ahogy meg – megremegve heverek. Megcirógatta vesszőmet, majd ő is hanyattfeküdt mellém, és csak kezem érintésével jelezte, mit szeretne.
Mintegy álomban, feltápászkodtam, combjai közé térdeltem, ahonnan más, de éppoly csodás rálátásban részesültem gyönyörű testére. Föléhajoltam, megpusziltam, és kissé ügyetlenül odairányítottam Dickyt, ahol a punciját sejtettem. Ő segített nekem, combjaival is terelgetett, föl is emelte popsiját, és végül Dicky vibrálóan érzékeny feje betalált a forró alagútba. Alig mertem beljebb kerülni, olyan új volt ez. De mégsem csak azt a kis részemet éreztem. Hozzásimultam az övéhez. Egyszerre éreztem egész testemet. Ajkaink érintették egymást. Így maradtam, mígnem megéreztem Teehuteaunua kezét, amint fenekembe markolva maga felé húz engem. Ekkor nem tétováztam tovább, lassan teljesen elmerültem benne. Ha azt hittem volna, már éreztem ilyet, tévedtem. Mert most én mozogtam, ő csak kicsit mocorgott, tekergett. S közben, mikor már benn voltam, combjait körémfonta, s lassan kígyóztatta körülöttem, szorongatott velük.
Alig emlékszem valamire. Melegség. Lágyság, melyen időnként rezzenések, finom szorítások futnak át. Finom nedvesség, mely néha piciket cuppan, mikor mélyre nyomulok. Valósággal lebegtem, nem éreztem a külvilágot. Kezdeti lassú mozdulataimból kibontakozott egy egyenletesebb ritmus, melyet időnként a bensőmből eredő szilajabb lökésre való késztetés tört át.
Alig értettem, amit a fülembe suttog, de valami olyasmit mondott, hogy ne tartsam már vissza magamat. Ahogy mondta, már az is elég volt, hogy elkapjon a forgószél, és megint, már nem először, elindultam a csúcs felé. Már csak egy perc, lassú, egyre erősebb lökések. Forró összerándulások bennem, elakadó lélegzet. Fejemet hátraszegtem, egyenesen a lenyugvó nap tűzött szemeimbe, mindenem megfeszült, és hosszan vergődtem görcseimben, majd korbácsként sújtott rajtam keresztül többször is a gyönyör. Magom, mint a forró, tüzes láva tört elő, hullámaitól meg – megrándulva semmi mást nem éreztem, csak amint a lány vonaglik ölelésemben, és kicsi nyögéseket hallat.

Lassan tértem csak vissza evilágba, őrá borulva. ; Mindketten remegtünk. Még itt is hűs a szellő, mely a napnyugtát kíséri. Különösem eme forróság után.
Aztán csak arra emlékszem, fejem a keblére hajtva az eget néztem. A nap már lement, nyomán csak egy csillag fénylett erősen nyugaton az óceán tükre fölött. Fletcher mondta régebben, hogy nem csillag az, hanem planéta, és Vénusz a neve, aki a szerelem istennője.
Ő, a szerelem istennője szállt le nekem, és avatott férfivá. De még sokat kell tőle tanulnom. Hisz alig tudtam valamit is adni cserébe ezért a gyönyörért.