Blind date

Szeretem a Bulinetet. Már régóta tagja vagyok, többször sikerült is találnom nekem tetsző lányokat, asszonyokat, de jelenleg nem volt senki, akivel chatelhettem volna. Nézegettem, kik is vannak bent jelenleg. Kattintgattam folyamatosan, párszor odaköszöntem, de nem volt nagy visszhangja. Az egyik nick felkeltette az érdeklődésemet, megnéztem gyorsan a reglapot, és írtam egy rövid levelet, lenne-e kedve beszélgetni.
Pár perc múlva megjött a válasz, és priviben folytattuk. Hamar megbeszéltük, hogy mit is keresünk a neten, mindketten függetlenek voltunk, akik nem is akartak komoly kapcsolatot, de egyalkalmasnál hosszabb távra kerestek partnert. Nem kellett sok idő hozzá, hogy a szexuális szokásainkra, beállítottságunkra terelődjön a szó, és úgy belemelegedtünk, hogy a farkam már kényelmetlenül érezte magát a nadrágomban. Ilyenkor nagyon örültem, hogy egyedül vagyok a szobámban, csak ritkán jönnek be hozzám ezt vagy azt megbeszélni, és ha épp alá is kell írnom valamit, akkor is jótékonyan eltakar az asztal. A monitor sem látszik az ajtóból (nem véletlen, hogy így rendeztem a szobám... ), így nyugodtan szentelhettem magam a netezésnek, munka helyett.
Folytattuk a chatelést, vagyis inkább a szex – chatet, mert a téma természetesen az volt. Eljátszottuk, mi is történne, ha most oda – teleportálódnék hozzá. Nagyon forróra sikeredett, legszívesebben elővettem volna a farkam, de az azért rizikós lett volna. Már nem volt sok idő hátra a napból, gondoltam megkérdezem tőle, van-e kedve találkozni velem délután. Volt. "És mi lesz, ha nem tetszünk egymásnak? " – kérdezte. Ezen már én is gondolkodtam, így megállapodtunk, hogy ha nem tetszünk egymásnak, akkor elköszönünk gyorsan. Ha nincs meg a szimpátia, akkor felesleges és zavart beszélgetést folytatni még hosszú percekig. Ha pedig tetszünk egymásnak... Nos, az elég egyértelmű.
A Budai Skála mellett lakott, nem túl messze a munkahelyemtől, hamarabb végzett mint én, így volt ideje előkészülni a fogadásomra. 5 után kocsiba vágtam magam, és 10 percen belül a házánál voltam. Kaputelefon, majd szinte futottam fel a 3. emeletre. Már a lépcsőfordulóból láttam, hogy az egyik ajtó félig nyitva és fény szűrődik kifelé. Mire elé értem, szélesebbre tárult az ajtót, és ott állt mosolyogva ő.