Nem csak a 20 éveseké a világ 1. rész

Már évek óta nem voltam sehol nyaralni, üdülni. Sőt ha belegondolok egy hétnél nagyobb szabadságot sem vettem ki soha egyben.
Biztos meg is látszott rajtam, mert kollégáim és ismerőseim is egyre gyakrabban mondták, hogy miért nem megyek el hosszabb időre pihenni.
Egyik alkalommal, mikor éppen ez volt a téma egy társaságban, azt mondtam, hogy legszivesebben egy olyan helyre mennék, ahol senki sem zavar, csend van és nyugalom, reggel pedig madárfütty ébreszt, és lehet a környéken kirándulni. Azt hittem ezzel le is zárult a téma, de akkor a társaság egyik tagja azt modta, hogy tud ilyen helyet és felajánlotta, hogy menjek fel a mátrai kis parasztházukba. Teljesen paff voltam, úgy alakult a helyzet, hogy nem igen lehetett visszautasítani. Ráadásul a leírásból megtetszett a helyszín. Ez az ismerősöm még azt is elintézte, hogy telefonált a szomszédnak, aki a kulcsot őrízte és néha átnézett minden rendben van-e házban.
Így hét múlva már a buszon ültem. Vegyes érzelmektől vezérelve, néztem a tájat. Örültem is, meg nem is. Örültem, mert arra gondoltam mennyit fogok aludni, pihenni és kirándulni a friss hegyi levegőn. Egy kis feszültség is volt persze bennem, mert már hónapok óta nem volt barátom, és nagyon hiányzott már egy erős férfi kar ölelése.. Ahogy körülnéztem a buszon senki olyat nem láttam aki felkeltette volna az érdeklődésemet. Talán a buszvezető még csak – csak, de láttam a karikagyűrűjét, meg egy gyerek fényképét a km óra mellé tűzve, így nem is foglalkoztam tovább a gondolattal. Egyébként szeretek buszon és vonaton utazni. Ugyanis ott lehet ismerkedni. Sok kellemes kalandom jött össze így.
Miután leszálltam a buszról még egy kb. 10 perces séta várt rám, a falu majdnem legszélén levő házhoz. Útközben elmentem a bolt, meg a kocsma mellett. Tűzött a nap és eléggé kimelegedtem nemcsak a melegtől, hanem az emelkedőtől, ami számomra igazán szokatlan volt. Már előre örültem, hogy lezuhanyozhatok. Befordultam arra az útcára, amelyiken a ház volt, és amelyik út egyben a hegyre is felvezetett. Már messziröl megismertem a házat a leírásból, előtte állt a ház ahova a kulcsért be kellett mennem.
Mivel csengőt nem láttam benyitottam a kapun, nem láttam senkit, de a ház takarásában valaki kaszált, halottam a kasza egyenletes suhogását. Mikor a házat elhagyva megpillantottam a férfit aki kaszált, egy pillanatra földbe gyökerezett a lábam. A szívdobogásom felgyorsult, ugyanis megláttam azt akire talán eddig mindig is vágytam. A férfi az ötvenes éveinek elején járhatott, harcsa bujusza az álláig leért, borostás volt, és a veríték gyöngyözött a homlokán.. Mindig is vonzottak az idősebb férfiak, pláne ha bajszosak és szőrös mellűek voltak. Neki is kigöndörödött az őszes mellszőrzete az atlétatrikóból. Egy darabig biztos elnézegettem volna, ha fel nem néz és meg nem lát. Abbahagyta a kaszálást. A fenkövet tartó tok, mint egy hatalmas fallosz az övén függött, pont a "jó" helyen. Ez még jobban felizgatott, de lehűtött az a gondolat, hogy ebből sem lesz semmi, miért pont itt lenne szerencsém.
– Jónapot – mondtam.
– Agyisten – mondta a férfi, majd kezet nyújtott.
Bemutatkoztunk. Amikor kezet fogtunk, mintha áramütés ért volna olyan hatása volt ennek a kérges, de erős kéznek a fogása. Valamit észre vehetett rajtam, mert a szemembe nézett. Hideg borzongás futott végig a hátamon. Elmondtam mi járatban vagyok, és mialatt beszéltem magamon éreztem fürkésző tekintetét.
– Igen – mondta – már vártam. – Csak egyedül? – kérdezte.
– Igen, csak egyedül. – Nem részleteztem, hogy miért.
– És mit csinál amíg itt lesz? – kérdezte és érdeklődést véltem felfedezni a kérdés hangsúlyában.
Elmondtam, hogy mit tervezek.
– Jó akkor hozom a kulcsot – mondta, és bement a házba.
Mikor kijött, kezében a kulccsal, intett, hogy kövessem. Azt hittem, hogy kimegyünk az útcára, de nem, hanem a ház mögé mentünk, ahol az előbb kaszált. Megláttam egy kiskaput azt nyitotta ki és megindult a ház felé.
– Már alig várom, hogy lezuhanyozzak! – mondtam, ahogy lépdeltem mögötte.
Megfordult és elmosolyodott.
– Az nehéz lesz – mondta. Ugyanis nincs fürdőszoba a házban. Láthatta meglepett, sőt egy kissé elkeseredett arcomat, mert megjegyezte.
– Nálam, nyugodtan lezuhanyozhat.
– Á, nem akarom zavarni a családot. – mondtam.
– Mivel egyedül élek, így nem zavar.
– Akkor köszönöm, de csak úgy fogadom el ha valamivel viszonozhatom. Jöjjön át este meghívom egy .
– Az jó lesz, elfogadom.
Kinyitotta az ajtót, beléptünk a hűvös házba. Igazán helyes kis ház volt, azt leszámítva, hogy nem volt fürdőszoba. Volt egy kis szoba, konyha. Hűtőszekrény a konyhában, amit azonnal be is üzemeltem, és betettem a magammal hozott pár doboz . A szobában volt egy francia ágy. Igazából nem illet ebbe a környezetbe, de legalább kényelmesnek látszott. A sarokban volt egy tv. Lepakoltam, és elővettem a szappant és a törölközőt.
– Mehetünk – mondtam. Ugyanarra mentünk vissza amerről jöttünk.
Belépve a másik házba, itt is kellemesen hűvös volt. A ház gyakorlatilag ugyanolyan elrendezésű volt mint a másik, csak egy szobával több volt és a konyhából volt leválasztva a fűrdőszoba. A fürdőszobában, csak egy kád volt, egy villanyboyler a falon, és egy mosdókagyló.
– Amíg zuhanyzik, addig én főzök egy kávét – mondta a férfi és ezzel behúzta a fürdőszoba ajtaját.
Levetkőztem, és beálltam a zuhany alá. Beszappanoztam magam, és élveztem a hűsítő vizet. Az utóbbi negyedóra nem múlt el nyomtalanul, mert a dákóm állt mint, a cövek. Éppen meredező szerszámommal voltam elfoglalva, mikor nyílt az ajtó és félig belépve a gazda azt kérdezte:
– Mennyi cukorral kéri?
Hirtelen azt sem tudtam mit kérdez annyira meglepődtem.
– Kettővel – nyögtem ki. Közben láttam, hogy tetszett neki a látvány ahogy meredező farokkal látott engem.
Miután becsukódott az ajtó, egy pár percig csak folyt rám a víz.. A meglepetéstől és talán a lehetőségtől mégjobban elfogott a kellemes bizsergés. Mikorra felucsúdtam, elzártam a vizet, megtörülkőztem, és felvettem a rövidnadrágomat, és trikómat, majd zavaromat leküzdve kiléptem a konyhába. Kellemes kávé illat fogadott.
– Elnézést, hogy az előbb kopogás nélkül benyitottam, de azt gondoltam, még nem vetkezett le.
– Nem történt semmi.
Miközben kortyoltuk a kávét, semmiségekről beszélgettünk, az időjárásról az esti meccsről.
– Azt hiszem én is lezuhanyzok – mondta ekkor a házigazda.
Előjött az a bizsergető érzés, ami akkor szokott jelentkezni mikor valakivel eljutok arra a pontra, hogy talán lesz a dologból valami..
Miután az ajtó mögött eltűnt házigazdám, hallgattam pár percnyi szöszmötölését. Most veszi le a trikóját, most oldja ki a derékszíját, most gombolja ki a sliccét, most tolja le a nadrágot, most húzza le az alsót. Mikor idáig jutottam, meghalottam a zuhany hangját. Hallottam a testen végigcsorgó víz hangját. Pár percig ez így ment, teljes izgalmi állapotban voltam, a dákóm, mint egy vasrúd olyan kemény volt. Ekkor a csobogáson keresztül egy kiálltást hallottam, mivel nem halottam rendesen, dobogó szívvel benyitottam a fürdőszobába. Amit akkor láttam sokáig emlékezetes marad számomra. A szőrös férfi test beszappanozva háttal állt a kádban. Pont az ízlésemnek megfelelő, se nem sovány se nem kövér, épp ahogy szeretem. Igazi tömör, mokány férfi. Ami különösen felizgatott, az az, hogy csak derékig volt lebarnulva, deréktől lefelé fehér volt a bőre. Az éles kontraszt mindig valami megmagyarázhatatlan jó érzésssel és izgalommal tölt el.
– Beszappanozná a hátam? – kérdezte.
– Ezer örömmel – szaladt ki a számon. Elmosolyodott, majd egy szappant nyomott a kezembe.
– Legjobb lenne, ha levenné a ruháját, mert összefröcsköli magát. Nem kellett kétszer mondani, másodpercek múlva már anyaszült meztelenül álltam. Kétszeresen is. Beléptem a fürdőkádba, kezembe vettem a szappant és megkezdtem a szappanozást. A széles férfihát szapanozása különös érzelmeket kavart bennem. Éreztem neki sem közömbös amit, és ahogy csinálom. Amikor már a derék vonalához értem a szappanozással szembe fordult velem. Én önkéntelenül a fütykösére néztem, ami gyönyörűen meredezett a szőrös has alatt.
– Akarod? – váltott át tegezésre.
– Igen – nyögtem. Összetapadtunk, mint két polip. Úgy megszorítottuk egymást mintha egymásba akarnánk hatolni. A szája kereste a számat.
A nyelve kutakodva keresett a számban. Végigsímítottam a hátát, kéjesen nyögött, majd ő fogta meg a fenekemet. Simogatás közben elérte meredt faszomat. Mikor a kérges keze gyöngéden végigsimította azt gondoltam rögtön elélvezek. Most én következtem. Gyöngéden megemeltem a golyóit. A két súlyos here, meg a szép vastag fasz látványa tovább fokozta vágyamat, eddig sem lanyha vágyamat. Újra megszorítottuk egymást, és vad csókolózásba kezdtünk. Szőrös melkasát símogattam, majd ő következett. Legugolt, és bekapta az eddigi izgalomtól, már így is kőkemény dákómat. Bársonyos nyelve szinte körülölelte makkomat. Nagyon jól szopott. Éreztem, hogy nem sokára elélvezek:
– Mindjárt elsülök! – kiálltottam. Kivettem szájából a farkamat és nagy kiálltás közepette a mellére lövellt az ondóm. Láttam rajta, hogy nagyon tetszett neki, hogy ráfröcskölt a sűrű fehér sperma. Kis idő mulva felállt és kérte kapjam be az ő dákóját. Nem kellett kétszer mondani. Gyönyörű farkát előbb csak megcsodáltam közelről, majd nylevemmel végignyaltam, de még nem kaptam be. Egyelőre csak csókolgattam, nyelvemmel izgattam. Majd az egyik tojását, kaptam be. Kéjesen nyögött. Jött a másik tojás, majd a fasz végére húztam a bőrt és úgy kaptam be, hogy nem látszott ki makkja. Majd mikor a számba vettem, hirtelen tövig lenyeltem ezt a gyönyörű szerszámot. Nyögései és sóhajai jelezték, hogy élvezi a dolgot. Mikor már nem bírta tovább hirtelen kirántotta a szerszámját, magához húzott, szorosan átölelt, miközben éreztem, hogy a forró ondó a két izzadt test közé lövell. Nyögött, kiálltott az élvezettől. Összeölelkezve maradtunk pár percig.
– Jó volt? – kérdezte.
– Igen – nyögtem, mert minden erőmet kivette ez a fűrdőkádi csata..
Lezuhanyoztunk immár közösen. Újra felfedezve egymás testét. A konyhában beszélgetve kiderült, hogy ő sem kezdő. Bár van egy barátja, de nem szokta elszalasztani az adandó alkalmat. Barátjával úgy egyeztek, hogy mindenki éli a maga életét, és ha adódik alkalom kihasználja, és ezt nem vetik egymás szemére. Azonban, ha megkívánják egy férfi test ölelését segítenek egymáson. Vendéglátómat emlékeztettem a meghívásomra, ami a történtek fényébében újabb örömöket rejtegetett. Azt mondta nem feljetette el. Sőt készül rá.