Páros/páratlan

Pénteken, kora reggel indultam, ahogyan megbeszéltük. Gyomrom a szokásos görcsben, kicsi gombóccá zsugorodva lüktetett. Már elég régóta tervezgettük ezt a találkát, mert legutóbbi kalandunk óta rengeteg idő eltelt s mindhárman éreztük ennek hiányát. A kezdeti izgalom, mellyel akkor nekivágtam, most többszörösére dagadt bennem. Furcsa volt, hiszen oly sok minden történt akkor köztünk, mégis most valahogy más volt. Tomi fejéből pattant ki az ötlet s megmondom őszintén, borzasztóan meglepett vele.
Első találkozásunkon érezhető volt rajtam a bizonytalanság, teljesen idegen volt minden s a körülmények is elég zavarosan alakultak. (Csodálatos hármas) A lényeg, hogy úgy éreztük ezt orvosolni kell a továbbiakra nézve. Tomi felvetette, hogy mi lenne ha először Timivel kettesben hagyna bennünket s később csatlakozna? Ez az ötlet már önmagában is borzasztóan izgalmas volt. Tudni azt, hogy mindvégig tudják és pont ezt élvezik... hmmm...
Egyszerűen csodáltam Tomit, hogy idáig képes elmenni Timi boldogságáért. Mindez nagyon szépnek hangzott és úgy döntöttünk megpróbáljuk. Már korábban is kivívta őszinte csodálatom ez a házaspár de most elvitte a pálmát. Tervezgetni kezdtem a délelőttöt és a délutánt. Vajon, hogyan lesz? Meddig fogunk vajon eljutni Timivel, mikor Tomi hazajön?
Vajon mi fog történni mikor belép a szobába? Törtem a fejem és megpróbáltam Tomi fejével gondolkodni. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, amin ő keresztül megy. Egyszerre volt őrülten izgató és perverz a gondolat és egyszerre keltett bennem kétségeket. Vajon mi lesz ha mégsem bírja elviselni a nyomást és nem jön be a számításunk. Mint utóbb kiderült, ilyet ezelőtt még nem csináltak soha.
Vegyes érzelmekkel közeledtem úti célom felé s kavarogtam álmos fejemben a gondolatok. Tudtam, hogy most sokkal kiélezettebb a helyzet, mint bármikor és fokozottan igaz: Vagy borzasztó jó lesz, vagy vége lesz mindennek. Nem csak azért gondoltam így, mert nem ismertem Tomit annyira, hogy megbízzak az érzelmeiben, hanem magamban sem voltam biztos teljesen. Nem tudtam, hogyan fog hatni rám ez a dolog s féltem a délután már nem fog menni. Amint egyre közelebb értem, izgalmam teljesen kijózanított fáradságomból.