Game, set, match?

Amikor először megláttam, épp angolról jöttem ki a haverommal, szinte még aludtunk, hisz alig múlt el fél 10. Ahogy kiléptünk az ajtón ott jött Ő a folyosó vége felől. Egy világoskék farmer és egy rózsaszín – ciklámen (franc se tudja milyen színű) top volt rajta. Akármennyire is szemétségnek hangzik, de nem az arcát vettem észre először. Sőt, másodszorra sem.
Nem volt rajta melltartó, mégis olyan keményen meredtek előre kerek mellei, hogy szinte átdöfték a felsőjét. Enyhén ringtak, ahogy tempósan lépkedett, a bimbók pedig finoman rezegtek. Tadam – tadam. Ismeritek ezt a ritmust.
Mozdulatlanul álltam és meg akartam érinteni őket. Kellettek nekem. Persze, nem történt semmi. Ő elment mellettem, én pedig fordultam utána, megnéztem izmos fenekét is, majd a haverommal összenézve azt mondtuk, hogy "bazmeg... ".
Míg felértünk a koleszba természetesen a lány volt a téma. Akkor jutott eszembe, hogy az arcát nem is figyeltem meg. Összvissz az rémlett, hogy világosbarna, kicsit hullámos vállig érő haja van, és halvány barnára sült arca. Ennyi. A melleiről több emlékem maradt: be sem kellett hunyni a szemem, úgy is láttam magam előtt.
Fantáziámnak köszönhetően gyorsan megszabadítottam a toptól, és vizsgálgatni kezdtem a feszes barna bőrt. Egyáltalán nem lógott, a gravitációt meghazudtolva vízszintesen indult el az alsó ív, szépen felfelé kerekedett a tökéletesen középen lévő, apró udvarban meredező, kislányosan rózsaszínű bimbókig. A mindig álló bimbók alig törték meg az ívet, a ruganyos bőr keményen tartotta a súlyos melleket.
Nagyon kívántam azt a lányt, főleg a melleit. Ki kellett deríteni, hogy ki ő, és valahogyan a közelébe kerülni. A haverom sem ismerte, így elég nehézkesen indult a hajtóvadászat.
Szerencsémre, pár nappal később megint összefutottam a lánnyal, most az arcát is megfigyeltem, és rögtön utánakérdeztem pár embernél. Az arca inkább átlagosnak mondható, bár a részletekben semmi kivetnivaló nem volt: szép ívű szemöldök, enyhén hosszúkás orr, aranylóan barna szemek, közepesen telt ajkak. Megtudtam, hogy ő ebben a városban él, profi teniszező, emiatt épp a halasztását intézi, és ami a legfontosabb, jelenleg nincs barátja.
Találkoztam vele szinte naponta, de odamenni nem mertem hozzá, és azzal, hogy csak néztem őt, semmi reakciót nem váltottam ki. Nyuszi voltam, be kell valljam. És így nehéz előrébb jutni.