Juju 2. rész

Valami muszlin vagy milyen kendőcskékből csinált szoknyácskát, meg melltakarót nekünk, Ami szó, ami szó nem sokat takart belőlünk, sem méreteiben, sem átlátszóságában. Gyuri el is volt képedve, mikor belépett. Amúgy is jó kedvünk volt, de Ági különösen vicces hangulatában volt, én meg, bármit is mondott volna, olyan zavarban voltam, hogy amúgy is csak vihogni tudtam volna. Mi folyik itt, kérdezte Gyuri egy idő múlva megütődve, mert Ági igen csak sikamlós vicceket engedett meg magának, aminek persze Gyuri volt a célpontja. Álljunk meg egy szóra vágott közbe. Végül is Juli az én vendégem, és azért hívtam, hogy szakmai megbeszéléseket tartsunk, de látom, hogy ti nagyon összemelegedtetek itt két nap alatt. Erre kezdünk csak igazából vihogni, amitől Gyuri, csak még zavarodottabb lett.

– Szép kis kolléga, meg vendéglátó vagy te, mondhatom. Először is eltitkoltad, hogy milyen bájos kis vendéget akarsz idehívni, aztán meg megszöksz itthonról, és egyedül hagyod ezt a szerencsétlent, akiben pedig buzog a tudásvágy. Egész nap valami hülye könyvtárban molyolsz, ha ugyan ott vagy. És nem valami kis nőcskével hetyegsz.
– Micsoda? Hogy gondolhatsz ilyet, kérdezte Gyuri felháborodottan. Én megijedtem, és próbáltam leállítani Ágit, de nem lehetett.
– Mire gondolhatnék, amikor két ilyen bombázó nő vár itthon, te meg észre sem veszel minket, és eltűnsz napokra. Vágott vissza éles hangon Ági. Szegény Gyuri csak hebegett, de ekkor szerencsére Ági megszánta. Megölelte, megpuszilgatta, és nevetve mondta neki:
– Jól van, csak vicceltem. Az, az igaság, hogy nagyon jól összebarátkoztunk Julival, egyáltalán nem bánom, hogy meghívtad, előtte, sem bántam, csak hát nagyon hiányzol nekünk.
– Nektek?? Kérdezte szemöldökét felvonva Gyuri.
– Igen nekünk, miért baj??
– Dehogyis, válaszolta a szegény elgyötört, és a fejét csóválva elvonult zuhanyozni.

– Nem kéne túlfeszítenünk a húrt, még a végén baj lesz, és mindkettőnkre megharagszik. Nekem mindegy, mert legfeljebb hazamegyek, de neked kell majd kibékítened, súgtam a fülébe Áginak.
– Ne félj, válaszolta, és adott egy puszit. Ismerem én az én kis uracskámat, és tudom, hogy meddig lehet elmenni vele. Meglátod, most már hamarosan megpuhul.