Vadul

Aznap egy barátomnak kellett segítenem. Pontosabban a társaságunk egy lánytagja költözött új lakásba és ő kért meg, hogy ha éppen ráérek menjek át segíteni a berendezkedésben.
Belementem a dologba, mert arra a napra amúgy sem volt más programom és ráadásul Andit is kedveltem. Állandóan „húztuk” egymást, ha egy társaságban voltunk soha nem bírtuk ki, hogy ne poénkodjunk a másik rovására. Szerencsére mindketten legalább olyan jól tűrtük azt is amikor kapunk, mint mikor adunk.

Andi egyébiránt egy nyúlánk, vékony lány volt /gyakran hívtam Ropicseknek/, akkoriban éppen vöröses fekete hajjal és pici, de szép mellekkel. A legszebb azonban a popsija volt, mivel magas volt és vékony a kívánatos félgömbök pontosan férfitenyérbe illőek voltak.

Úgy tizenegy felé érkeztem meg a külvárosi lakásba a kép, ami fogadott olyan volt mintha hurrikán söpört volna végig a szobákon. A nagyobb bútorok már a helyükön voltak szerencsére, de a földön, a székeken, az ágyon, egyszóval mindenütt halmokba álltak a ruhák, könyvek és minden vacak, ami egy háztartásban megtalálható.
Andi egy amolyan egyberuhában fogadott, abban a zsákszerűben, ami majdnem térdig ér és mindent eltakar. Azt hiszem ez a ruhadarab minden férfi rémálma.

A megérkezésem után szinte azonnal munkához láttunk, kérésére én az ágyról kezdtem el a könyveket a polcra pakolni. Persze a szokásos csipkelődés most sem maradt el. Egyfolytában piszkáltuk egymást én leszóltam a lakást, és a könyvtárát, ő pedig a pakolási technikámat és tempómat illette színesebbnél színesebb jelzőkkel. Gyakran hasonlítgatva bizonyos csigákhoz illetve majmokhoz.

Ahogyan az idő előrehaladt úgy kezdtünk mi is egyre keményebb vicceket elsütni. Mivel itt nem kellett visszafogni magunkat mindketten kiélhettük a fantáziánkat. Egyre nagyobb „mélyütésekkel” bombázva a másikat.
Az egyik jobban sikerült megjegyzésemre, amiben az alakjával kapcsolatos célzás szerepelt, válaszul egy repülő zokni érkezett. /Szerencsémre éppen a ruháit rakosgatta, nem az étkészletet. / Már rutinosan hajoltam el, ez is hozzátartozott a mókához. Ő előbb utóbb mindig dobálni kezdett az első keze ügyére eső tárggyal én pedig, ha alkalmam adódott mindig megcsiklandoztam. Nagyon utálta, de vicces volt, ahogy rögtön sikongatni kezdett, amint akár csak egy ujjal megérintettem a derekát.