Nyaralás Dél-Franciaország-ban

A történet, amit most elmesélek, a nyáron esett meg velem.
A szüleimmel és néhány ismerős családdal voltunk nyaralni Dél – Franciaország tengerpartján. Nem sok kedvem volt lemenni, mert a barátnőm nem jöhetett, és az ember 22 évesen már nem szívesen játssza a "anyuci és apuci aranyos kicsi egyetlen fiacskája" szerepet, és rosszul is tűröm, ha ebbe bele akarnak . Az ismerős családokban csak nálam fiatalabb gyerekek utaztak, a legidősebb közöttük Zita volt, egy 17 éves gyönyörű leány, akivel gyerekkorunkban nagyon sok időt töltöttünk együtt, de az utóbbi években már csak havonta találkoz – tunk, akkor is inkább csak futólag. Nem voltunk soha rossz viszonyban, de én az egyetem miatt már szinte folyamatosan Pesten éltem, és egyszerűen megszűnt közöttünk az igazán jó baráti viszony. Gyönyörű lány volt, hosszú barna haj, csodálatos, értelmes barna szemek. Bőre finom és puha, mellei teltek, a dereka karcsú, a feneke szépen domborodott, és nyáron mindig úgy öltözködött, hogy a tangája vonalait a nadrágon vagy a szoknyán keresztül látni lehessen. Mindezek ellenére sohasem kezdtem ki vele, számomra ő mindig a kicsi Zitácska maradt, aki kisebb korunkban volt. Ismertem a barátját is, három éve voltak együtt, kapcsolatuk látszólag rendkívül harmonikus volt.
Első este, egy szombati napon, az édesapja átjött hozzánk, és megkért, hogy vigyem már el Zitát bulizni, mert egyedül nem akarja elengedni. Értésemre adta (amit korábban is sejtettem már), hogy nem szeretné, ha a lánya eleresztené magát, és minden este más fiúnak adja oda magát. Tudtam róla mindig is, hogy igen szigorú ember, és "rövid pórázon" tartja a lányát, akinek még sohasem engedték meg, hogy egy szobában (nem hogy egy ágyban) aludjon a barátjával. Szerintem abban a hitben ringatta magát, hogy a lánya még mindig szűz. Pedig tudhatná, hogy nem olyan nehéz helyet és alkalmat találni, ha az ember csak egy kicsit is keresi. Mindegy, igent mondtam, kissé vonakodva, mert mindig is utáltam babysitter – kedni, pláne ha egy diszkóban kell mindezt. Átmentem vele az ő szobájukban, és megbeszéltem Zitával (pontosabban az apja közölte vele), hogy másnap este 11 – től 3 – ig bulizni fog, mégpedig velem. Kicsit korainak éreztem a kezdést, a módszert pedig diktatórikusnak, de Zita alázatosan igent mondott.
De amikor az apja elfordult, cinkosan rám mosolygott. Nem tudtam mire vélni, de visszamosolyogtam.