Az út

Hitetlenkedve hallgatta az előtte álló emberke szavait, azon kapva magát, hogy nem is tudja elhinni. Az egész annyira fantasztikusnak, annyira irreálisnak tűnt. "Miért ÉPPEN ÉN?? " – kérdezgette magától, persze csak gondolatban. Hiszen csak egy egyszerű, szürke kisember, egy senki, egy porszem a sivatagban. Miért PONT rá esett a választás?? Második gondolata az volt, vajon hogyan fogja ezt Dettinek elmondani? Az utat gyalog tette meg a lány szüleinek házáig. Detti, akárcsak ő, nem volt abban az anyagi helyzetben egyelőre, hogy külön költözzön. Mehetett volna busszal, de úgy érezte, gondolkodnia kell. Tudta, mit kell tennie, tudta, hogy el kell mondania, de nem tudta, hogyan. Teljesen elmerülve a gondolataiban, átvágott az úton, csikorgásra kapta fel a fejét. Egy kopott Opel állt meg néhány centire tőle, idősebb hölgyvezetője az ablakot letekerve odaszólt neki: "normális vagy, édes fiam?? " Bocsánatkérő mozdulatot tett a kezével, dühös volt önmagára. "más nem is hiányzik, mint hogy elüssön valaki" – szidta önmagát. Tovább ballagott az úton, élvezte az őszi napsütést. Szerette ezt az évszakot, sokakkal ellentétben gyönyörűnek tartotta.

Hirtelen azon kapta magát, hogy ismerős kapu előtt haladt el. "Francba! " fordult meg hirtelen, átkozta önnön szórakozottságát, gyors ugrással a kapu előtt termett, remélte, a lány nem nézett ki az ablakon... keze a csengőhöz nyúlt, és akkor abban a pillanatban eldöntötte, mit és hogyan fog tenni, mondani. Előbbi tétovázását meghazudtolva, határozott mozdulattal csengetett. Az ablak divatos csipkefüggönye mögött feltűnt a lány karcsú alakja, mosolyogva intett neki. Az alak tovatűnt, kisvártatva a zár kattanását hallotta. Ahogy a bejárati ajtó elé ért, hangja hatolt az agyába. Az ajtó kinyílt, Detti szó nélkül a karjaiba vetette magát. A lány ajka az övét kereste, szenvedélyes csókban forrtak össze. Orra beszívta a finom női illatot. Az érzéki illat az agyába hatolt, komoly láncreakciót indítva el, amely férfiasságának veszélyes meredezésében csúcsosodott ki. A lány elégedetten nyugtázta magában a fiú reakcióját, huncut tekintettel kérdezte: "bejössz? ". "Be, mindenhova be... " nyögte a fiú. "Anyuék szüretelni mentem nagyiékhoz, csak holnap este jönnek haza, addig miénk a ház" – súgta a lány. Felkapta a karcsú testet, menet közben rúgva le a cipőjét, ölben vitte a szobába. Egy pillanatra átvillant az agyán, hogy nem ezért jött ide. Elhessegette magától a gondolatot "majd később elmondom"...