Nem is olyan szörnyű hétfő reggel 1. rész

– Utálom a hétfő reggeleket! – jutott eszembe miközben cigarettáért kutattam a kabátzsebemben. Ezeken az átkozott reggeleken, amikor ráadásul hideg is van az embernek nem sok mindenhez van kedve, pláne nem dolgozni menni. Az autó is most van szervízben. Ennél rosszabb nem is lehetne. Az órámra pillantva már szinte egykedvűen vettem tudomásul, hogy késik az – az átkozott busz is. Közben megtaláltam a cigarettámat és épphogy beleszívtam láttam, hogy befordul a busz a sarkon. Rájöttem mennyire igaz a mondás, miszerint, amint rágyújtasz, azonnal megjelenik a busz amire addig hiába vártál! De mit lehet tenni, ez van.
Elnyomtam hát a cigarettát és a busz ajtaja felé vettem az irányt. Az ember ilyenkor azt várná, hogy amikor beszáll egy ilyen járműbe, odabenn meleg fogadja majd, de ez sajnos nem így van. Meleg helyett volt azonban tömeg! Mondanom sem kell, hogy a tömeget jobban utálom a reggeleknél is.
– Ez nem az én napom – állapítottam meg magamban.
A busz hátsó része felé vettem az irányt, amit a tömeg nem nagyon értékelt, ez azonban nem nagyon zavart. A busz leghátsó sarkába húzódtam és az embereket figyeltem körülöttem. Mindenki nagyon nyúzottnak tűnt, legalább annyira mint én. Most éreztem igazán a kocsim hiányát.
Közben újabb megállóba értünk és kinyíltak az ajtók, a hideg pedig betódult a nyitott ajtókon. Újabb emberek szálltak föl, le viszont senki. A tömeg így még nagyobb lett, vagyis még jobban összeszorultak az emberek. Egy nagyon csinos lány került elém, akit addig észre sem vettem. Hosszú szőke haja a háta közepéig ért és copfba volt kötve kis kabátja nem takarta el a fenekét, amin épp megfelelő mértékben feszült a farmer. Ahogy épp a hátsóját vettem szemügyre, a busz egy kátyúba ment és a lány előttem, elvesztette az egyensúlyát és a karomba dőlt. Miután segítettem neki újból lábra állni, felém fordult és zavartan elnézést kért.
– Elnézést – mondta a szemembe nézve.
A szeme hihetetlen kék volt és az arca is gyönyörű.
– Semmi gond – feleltem mosolyogva.
Aztán a lány vissza fordult és ismét a pompás popsija volt előttem. Újabb megálló következett és újabb emberek szálltak föl. Még jobban összeszorultunk, ami egyre jobban a kedvemre való volt, mivel így a lány egyre inkább közelebb került hozzám. Már majdnem hozzám simult. Egy újabb kátyú következett, amitől megtántorodott a lány és nekem dőlt és popsijával egyenesen a nadrágom elejének dőlt amitől viharos gyorsasággal merevedésem támadt.
– Hoppá – nézett rám – sajnálom – mondta bocsánat képpen.
– Igazán semmi gond – feleltem mosolyogva. Amikor vissza fordult a csípőjével ismét hozzáért a nadrágom elejéhez amin keresztül érezni lehetett a gerjedelmem. De ebből látszólag ő semmit sem vett észre. Ahogy folytatódott az út néha úgy éreztem, mintha a lány direkt nekem dőlne és a fenekét hozzám dörgölné ám mikor kezdtem volna ebben megbizonyosodni, elhúzódott. Közben újabb megálló következett újabb emberek szálltak föl és le, de szerencsére többen jöttek, mint mentek. A lány még közelebb került hozzám, szinte hozzám simult, én pedig kezdtem magam kényelmetlenül érezni, mert a feneke már egyenesen a férfiasságomnak nyomódott és most már biztosan éreznie kellett a merevedésemet. Legnagyobb meglepetésemre azonban ahelyett, hogy elhúzódott volna, ha lehet még közelebb jött. Mivel ilyen még soha nem történt velem, először zavarba jöttem és nem tudtam mit csináljak. Ekkor hirtelen egy kezet éreztem a farkamon, amitől szinte elállt a lélegzetem. Ekkor vettem egy mély levegőt és vártam a további fejleményeket. Vajon véletlen volt csupán, vagy esetleg szándékos? Ez és ilyen kérdések cikáztak a fejemben. A simogatás és gyengéd markolászás nem maradt abba, amitől az én bátorságom is megnőtt olyannyira, hogy az én kezem is felfedező útra indult a lány testén. Hihetetlenül felizgultam a tudattól, hogy egy idegen lány a farkamat simogatja miközben én a combján barangolok az ujjaimmal, a körülöttünk állók pedig, ebből mit sem sejtenek. A lány fenekéhez érve egy pillanatra megtorpantam és mivel semmilyen ellenállásba nem ütköztem, egyre bátrabban kezdtem simogatni. A kezem a combjai közzé téved és a lába közét kezdtem el simogatni. Apró rángások jelezték, hogy ténykedésem nem hiába való. A lélegzetem elállt amikor éreztem, hogy a sliccemen a zipzár lassan engedni kezd.
– Őrült ez a lány – gondoltam.
Ekkor éreztem, hogy a kezével benyúl és a farkamra fonja a kezét, és lassan elkezdi húzogatni rajta a kezét. Őrült jó érzés volt és a heréim robbanni akartak. A kezem közben folyamatosan a lány lába közt volt és simogattam a punciját, de a nadrág miatt nem tudtam tudásom legjavát nyújtani, ezért vettem a bátorságot és a kis kabátja alá nyúltam és kigomboltam a nadrágját. Mivel nem ellenkezett lassan lehúztam a zipzárját. Szerencsére a kabátja éppen olyan hosszú volt, hogy eltakarja azt a részt ami számomra érdekes volt, bár a lehúzott zipzár szerintem látszódott, ám ez nem nagyon zavart. A tömeg miatt csak az láthatta, aki külön arra figyelt. Lassan benyúltam a nadrágjába és éreztem a bugyija csipke szegélyét. Egy nagy levegőt véve benyúltam a bugyijába. Szőrzetet nem találtam, ami csak jobban felizgatott. Amikor elértem a puncija elejét, éreztem, hogy csupa lucsok. A csiklójára csúsztattam a középső ujjamat. Amikor hozzá értem megremegett. Lassan körözni kezdtem rajta. A csiklójáról lefelé haladtam és már eléggé kitekeredett bevezettem egy ujjamat a meglepően szűk puncijába. Az ujjam ki – be járt a punciban, míg a tenyeremmel a csupasz szemérem dombját masszíroztam. Közben még egy megállóhoz érkeztünk de ezt szinte észre sem vettük. Csak álltunk ott összetapadva, mint egy szerelmes pár. Nekem ekkor már nem csak a farkamat öntötte el a vér, de a fejembe is jócskán jutott, ami azt eredményezte, hogy a külvilág, a körülöttünk lévő emberek nem nagyon érdekeltek.
Folytattam tehát az édes kis szőke lány szemérmének becézgetését. Szerencsémre ezidő alatt ő sem maradt tétlen és úgy játszott a farkamon, mint valami virtuóz. Észre vettem, hogy a keze egyre jobban rászorul a farkamra és erősebben kezdte verni. Éreztem, hogy nem sok van hátra sem nekem, sem neki. Nem is telt sok időbe. Először ő kezdett el halkan szinte észrevétlenül élvezni. Nem sokkal később következtem én. Amikor éreztem, hogy élvezni kezdek előre nyomtam a csípőmet és sűrű hullámokban lövellni kezdtem a magomat a kezére, a nadrágom elejére és az ő nadrágja hátuljára. Amikor befejeztem, kihúzta a kezét a nadrágomból és felhúzta a sliccemet. Hasonlóan cselekedtem én is. Ekkor láttam, hogy benyúl a válltáskájába és egy papír zsebkendőbe törli a kezét. Mikor ezzel végzett, hátra fordult és a szemembe nézett.
– Helló – köszönt mosolyogva.
– Helló – köszöntem vissza, de fogalmam sem volt róla mit is mondhatnék ezek után.
– A nevem Melinda – mutatkozott be – És te? – kérdezte
– Én Chris vagyok – mondtam zavartan.
– Örülök, hogy találkoztunk – mondta pajkos csillogással a szemében.
– Hát még én – válaszoltam mosolyogva.
– A következőnél le kell szállnom sajnos. – mondta lebiggyesztett ajkakkal – neked nincs kedved? – kérdezte
– Kedvem is van, meg egyébként is itt kéne leszállnom – válaszoltam csibészes mosollyal az arcomon.
– Tök jó – válaszolta.
Lefurakodtunk a buszról. A busz megállóban állva odanyújtott nekem egy zsepit. Kérdő tekintetemre egy fejbiccentés volt a válasz a nadrágom eleje felé. Azonnal megértetem a célzást, és rettentő zavarba jöttem. Vörös arccal nekiláttam letisztogatni a nadrágom elejét. A incidens után folytattuk a csevelyt, ami közben egyre fesztelenebbé vált. Nem is értem miért volt feszült, végül is előtte a bugyijában voltam könyékig, ő pedig az én boxeromban.
– Mindenek előtt szeretném, ha tudnád, hogy nem vagyok "olyan" lány! – mondta.
– Soha nem csináltam még ilyet – folytatta – és nem is szándékozom ebből sportot űzni.
– Hidd el még velem sem fordult elő soha ilyen – feleltem.
Az órámra néztem. – Na ma már elkések az biztos – gondoltam.
– Egy kicsit késésben vagyok – mondtam neki – sajnos mennem kell!
– Ne aggódj, nekem is – válaszolta.
– Esetleg találkozhatunk még? – kérdeztem
– Persze – válaszolta mosolyogva. A táskájából elővett egy jegyzet füzetet és írt bele valamit.
– Ez a telefon számom – nyújtotta át a lapot – ha van kedved, hívjál fel úgy este nyolc körül!
– Rendben – válaszoltam – akkor nyolc körül hívni foglak.
– Most mennem kell – mondtam sajnálkozva.
– Nekem is sajnos – felelte.
– Akkor nincs más hátra, mint a búcsú – mondtam
– Bevallom – folytattam – kicsit zavarban vagyok.
– Nem tudom ilyenkor hogy is kéne elbúcsúznom!
– Mit szólnál, ha mondjuk – ismét pajkosan csillant a szeme – megcsókolnál?
Erre nem lehet mit mondani. Úgy gondoltam inkább cselekszem.
Közelebb léptem hozzá és lassan fölé hajoltam. Engedelmesen nyújtotta az ajkát, én pedig megbabonázva néztem a gyönyörű piros száját. Amikor a szánk találkozott azonnal szétnyílt az ajka és én a nyelvemmel szájába hatoltam. Szinte azonnal, újra merevedésem támadt, amit ő észre is vett. Éreztem a gömbölyű, nem túl nagy melleit amint nekem nyomódik. Amikor szétváltunk egy idős néni sétált el mellettünk és a fejét csóválta, amin mind ketten nevetni kezdtünk. Amikor abbamaradt a nevetésünk, közelebb jött.
– Akkor én megyek is, mert különben tényleg elkések. Akkor este hívsz? – kérdezte
– Persze – válaszoltam – nyolc körül ahogy megbeszéltük.
– Akkor szia – mondta, és egy lágy puszit nyomott a számra.
Én még ott maradtam és néztem a távolodó alakját, ami mellesleg isteni volt. Egyszer még hátra fordult és mosolyogva integetett, aztán befordult a sarkon és eltűnt a szemem elől.