Klaudia

A barátnőm nővére, akit Klaudiának hívtak, egy teltkarcsú, 26 éves csaj volt. Könyvelőként dolgozott egy vállalatnál és azon kívül, hogy néha találkozgattak a barátnőmmel, nem sok vizet zavart. Párszor láttam csak és semmilyen értelembe véve nem keltette fel az érdeklődésemet. Róla szól ez a történet.
Egyszer a barátnőm megkért, hogy segítsek Klaudiának a számítógépemen főiskolai házi feladatot írni. Úgy beszéltük meg, hogy feljön hozzánk és hármasban összehozunk a házi dolgozatát. Az utolsó pillanatban barátnőmnek közbejött valami, így aznap egyedül kellett fogadnom a nővérét.
Különösebben nem érdekelt a dolog, hamar túl akartam lenni az egészen, de az események másképp alakultak.
A megbeszélt időben megszólalt a csengő, Klaudia volt az. A csaj, aki máskor mindig jellegtelenül öltözködött és súlyfelesleggel is küszködött, úgyhogy sohasem jött be nekem mint nő, most egy pimaszul rövid miniszoknyában és vékony kis felsőrészben toporgott az ajtóban. A látványtól alaposan meglepődtem és másodpercekig meg sem tudtam szólalni. Ösztöneimnek engedelmeskedve tetőtől talpig alaposan végigmértem őt, és rá kellett döbbennem, hogy valójában nem is néz ki rosszul.
Egy kissé husika, de azért nagyon is dögös nő állt előttem, akinek dús idomaiból alig takart valamit az a néhány ruhadarab, amit viselt. Vastag, de jó alakú lábainak domborulatait kihangsúlyozta az igencsak kurvás fazonú cipő, buja combjai pont a legérdekesebb résznél tűntek el a szoknyácska alatt, de izgalmas vonalaik jól kivehetően folytatódtak a vékony szövet takarásában is. Kerek csípője, gömbölyű segge és csábító dereka dús melleihez vezették tekintetemet, amiket megerőltető munka lehetett begyömöszölni a felsőrész alá. Melltartót – Istennek hála – nem vett fel a drága, így tisztán látszottak hatalmas mellbimbói a hullámzó, hatalmas csöcsök közepén. Arca nem volt csúnya, de az én ízlésemnek valahogy mégsem felelt meg igazán. A képzeletbeli vetkőztetés nem tartott tovább pár pillanatnál, de ahhoz mégis elegendőnek bizonyult, hogy farkam mozgolódni kezdjen a nadrágomban.
– Na hello! Beengedsz? – törte meg a csendet. Bementünk a szobámba és leültünk, hogy megbeszéljük, miről is van szó tulajdonképpen. Miközben folyamatosan beszélt, alig tudtam rá odafigyelni, mert minden erőmmel arra kellett koncentrálnom, hogy ne folyton a lábait bámuljam. Nem lehetett hozzászok – va ahhoz, hogy szoknyában van, így néha alaposan megfeledkezett magáról és jókorákat terpesztett.